Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!
Locsoló verset mondok most el nektek, mit Édesanyámtól tanultam, mint gyermek. De mint a cserépnek, darabja elveszett, kiegészítettem a hiányzó részeket. Gyászt öltött magára az egész természet, midőn Krisztus Urunk a keresztfán vérzett. Jámbor tanítványai zokogva siratták, midőn a jó gyermek a jó édesanyát. A meghalt testet keresztről levették, gyócsba tekerték, sziklába temették. A katonák, kik Jézust megfeszítették, a síró asszonyokat vízzel szétkergették. Harmadnap múlva megnyílt a sír szája, kilépett belőle az élet királya. Ezzel mutatta meg, lesz még feltámadás, lesz még a síron túl örökké valóság. Posta vagyok, posta, de régen siettem, Mózes seregéből hozzátok érkeztem. Nem jöttem egy napra, se nem egy órára, engedelmet kérek a locsolkodásra.
