Gyulán, a Honvédtiszti Emlékhelyen rendeztek meg az aradi vértanúkra emlékező központi állami ünnepséget október 6-án. A megemlékezésen Magyar Péter miniszterelnök mondott beszédet.
„Október 6-án Magyarország elcsendesedik. Nem azért, mert nem lenne mit mondani, hanem azért, mert vannak napok, amikor a csendnek és az azt megtörő egy-egy szónak talán nagyobb súlya van. Ilyenkor hallatszik igazán, mikor azt mondjuk egymás szemébe nézve, hogy haza, szabadság, hősiesség, Magyarország.” – kezdte beszédét Magyar Péter.
A miniszterelnök felidézte: 177 évvel ezelőtt Aradon tizenhárom honvédtisztet végeztek ki. Ugyanezen a napon Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. Nem a csatatéren estek el, nem egy ütközet sodorta őket a halálba, hanem tudatos politikai megtorlás áldozatai lettek.
„Azért kellett meghalniuk, mert egy szabadabb, függetlenebb, önálló Magyarországért vállaltak felelősséget.” – mondta.
Kiemelte: gróf Batthyány Lajost egy koncepciós perben ítélték halálra, és 1849. október 6-án a pesti Újépületben végezték ki.
Mint mondta, ezt a napot a gyulaiaknak különösen nehéz elfelejtenünk, hiszen a tizenhárom aradi vértanú közül tízen a haláluk előtt napokat töltöttek itt, innen vitték őket tovább Aradra.
„Sokat beszélünk hősökről. Néha olyan könnyen, talán túl könnyen használjuk ezt a szót. Pedig hősnek lenni nem azt jelenti, hogy valaki nem fél. A hősiesség talán éppen az, hogy amikor az ember fél, akkor is vállalja azt, amit helyesnek gondol.” – hangsúlyozta Magyar Péter.
Aláhúzta: az aradi vértanúk számára a Magyarország nevű eszme, a független Magyarország volt ez a gondolat, az ország, amelynek szabadságát, függetlenségét ők már nem élvezhették, a jövőért, a szabad, erős, demokratikus és független Magyarországért haltak meg.
Kifejtette: miniszterelnökként számára október 6-a különösen súlyos nap, mert nem lehet úgy végiggondolni gróf Batthyány Lajos sorsát, hogy az ember ne érezze ennek a hivatalnak a súlyát, hiszem az első felelős magyar miniszterelnök nem palotában fejezte be a politikai pályafutását, nem nyugdíjba vonult, nem emlékiratot írt, hanem kivégezték, pedig ő kompromisszumot keresett, békíteni próbált, küldöttséget is akart küldeni, hogy elkerüljék a vérontást.
Magyar Péter hangsúlyozta: ezt egyetlenegy magyar miniszterelnöknek sem lenne szabad elfelejtenie.
„A hatalom nem tulajdon. A miniszterelnöki hivatal nem jutalom. A mandátum nem kiváltság, hanem szolgálat. És időleges. Mert előbb-utóbb minden miniszterelnökből volt miniszterelnök lesz. Magyarország viszont itt marad.” – tette hozzá.
Mint mondta, 1848 és 1849 története még hosszú évszázadokig magyarságtudatunk szerves részét fogja képezni. Mindenki tudni fogja, hogy kik voltak a márciusi ifjak, a pozsonyi országgyűlés szónokai, a győztes tábornokok, ahogy azt is, hogy hol voltak a fontos csaták, az árulások, a fegyverletétel és a megtorlás. A reformkor, a forradalom és a szabadságharc vívmányaira pedig akkor is büszkék leszünk, ha azt vérbe fojtották, egy ideig eltiporták és letagadták.
Kiemelte, a következő generációknak is azt a mentalitást kell átörökíteni, hogy ha együtt vagyunk, erősek vagyunk. Együtt tudunk közösen gondolkodni, amely a magyarok egyik legnagyobb erénye.
Magyar Péter aláhúzta: a szabadság nem örökség, azt használni, gondozni és védeni kell, ahogy a függetlenséget is.
Mint mondta, 1848 öröksége nem egyetlen párté, nem egyetlen politikai oldalé, hanem a teljes magyar nemzeté. Véleménye szerint lehet másképp látni a világot, közben pedig ugyanazon zászló alatt állni, például ilyenkor, október 6-án, ez volna a legméltóbb tisztelet azok előtt, akik meghaltak a magyar szabadságért.
„Ma innen, Gyuláról, ahonnan 1849-ben a magyar szabadság tíz későbbi vértanúja indult utolsó útjára, csak egy dolgot ígérhetünk: nem felejtünk. Nem felejtjük a nevüket, nem felejtjük az áldozatukat, és mindenekelőtt nem felejtjük, miért vállalták: Magyarországért, a szabadságért, a magyar jövőért.” – zárta beszédét a miniszterelnök.
A beszéd után a Regélők Énekegyüttes, Liszi Melinda, a békéscsabai Jókai Színház színművésze, a gyulai Végvár Táncegyüttes és a békéscsabai Tabán Táncegyüttes adtak műsort, majd a koszorúk elhelyezésével zárult a megemlékezés.
Az ünnepség után Magyar Péter és Tarr Zoltán miniszter koszorúkat helyezett el a városban található aradi vértanúk emléktábláinál.
