Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Tóth István, a Magyar Múzeumi Történész Társulat titkára lapunknak elmondta, a rendezvény témáját maga a helyszín adta, ezért hirdették meg a konferenciát a márciusi ifjak egyikétől, Degré Alajostól vett idézettel: „Gyuláról megindult a világ legnagyobb gyászmenete”.
Jelezte, az első napon elhangzott előadások szövege a MAMUTT által kiadott Történeti Muzeológiai Szemlében jelenik majd meg.
A konferencia előadói között szerepelt mások mellett Kedves Gyula történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa, aki Gyula helye a magyar Golgota stációi között címmel értekezett, Németh Csaba történész, az MNL Békés Vármegyei Levéltárának munkatársa, aki a honvédtisztek gyulai fegyverletételéről beszélt, valamint Balahó Zoltán történész, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa, aki felelevenítette, hol és miként bujdosott Gyulától Tardonáig „a nemzet vigasztalója”, Jókai Mór.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Németh Csaba lapunknak felidézte, az orosz fogságba került honvédtisztek 1849-ben nem Világosnál tették le a fegyvert, ők megtarthatták kardjukat, pisztolyukat. Az oroszok némi bizonytalankodás után a nagyváradi főparancsnokság felé irányították őket, de rájöhettek, hogy ott már túl sok ember van, így Szalonta körül megállították a menetet. Így kerültek a foglyok Sarkadra, majd a kolerajárvány miatt egy részüket átszállították Gyulára.
„Ők valószínűleg augusztus 19-én érkezhettek ide, majd egy újabb hullámban augusztus 21-én is hoztak át újabb foglyokat” – ismertette a történész, megjegyezve, hogy eközben tárgyalások folytak a császári csapatok főparancsnoka, Haynau és az orosz hadvezetőség között a hadifoglyok osztrákoknak való átadásáról.
Augusztus 22-én érkezett meg egy osztrák csapat Gyulára, Montenuovo tábornok vezetésével, ő rendelte el a tisztek lefegyverzését, amire másnap került sor a kastély és a vár között. A megyei levéltár munkatársa elmondta, az aradi vértanúk közül tízen tették le itt a fegyvert, honvédtábornok legalább tizenkettő, egyes vélemények szerint tizenhárom. „Lenkey János és Gáspár András biztosan itt volt, Gaál László ittléte viszont kérdéses” – részletezte.
Miután a foglyokat átvették az osztrákok, augusztus 24-én gyulai fuvarosok szekereivel vitették őket Aradra, így kerültek Haynau kezére – fejtette ki a szakember.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A gyulai konferencia résztvevőit Kónya István gyulai alpolgármester köszöntötte. Többek között felidézte, a gyulaiak szívesen fogadták 1849 augusztusában az ide érkező több mint ezer honvédtisztet. Hangsúlyozta, a kastély hiteles helyszíne a tanácskozásnak, hiszen a honvédtisztek itt váltak meg oldalfegyvereiktől, és a hagyomány szerint Knezich Károly itt törte el szablyáját egy hordószállító szekér alatt.
Sáfár Gyula, az MNL Békés Vármegyei Levéltárának igazgatója kifejtette, a gyulai hagyomány megőrizte a fegyverletétel mozzanatait, többek között azt, hogy mely házaknál laktak a honvédtisztek. Nevüket az érintett épületeken emléktáblák őrzik – emelte ki.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Emlékeztetett, a történteket először Oláh György dolgozta fel monográfiájában mintegy ötven évvel a szabadságharc leverése után. Később Kóhn Dávid és Scherer Ferenc járult hozzá újabb eredményekkel a történeti kutatáshoz, újabban pedig a megyei levéltár munkatársai, Németh Csaba és Dusnoki József foglalkoztak a fegyverletétel eseményeivel.
Arról is szólt, hogy 1929-ben, a fegyverletétel 80. évfordulóján az Almásy család emléktáblát helyezett el a cselédszárny pincéjének bejáratánál, arra emlékezve, hogy Knezich tábornok csak törötten volt hajlandó átadni szablyáját az osztrákoknak. Azt is megemlítette, hogy a gyulai vár melletti honvédtiszti emlékhely 1989-ben, a forradalom és szabadságharc 140. évfordulójára készült el, és azóta is teret ad 1848–49 emlékének ápolására.
A konferencia résztvevői csütörtökön tanulmányutat tesznek, előbb Csigérszőllősre és Világosra, a fegyverletétel helyszínére utaznak, majd az aradi 1848–49-as ereklyemúzeumba és Mácsára, Damjanich János aradi vértanú sírjához látogatnak el. A zárónapon az Almásy-kastély Fűző és forradalom című időszaki tárlatát és a Ladics-házat tekintik meg a szakemberek.
