Június 25-én újabb cikk jelent meg a magyarnarancs.hu portálon Bod Tamás gyulai újságíró tollából, „Cikkünk nyomán elmarasztalta az adatvédelmi hatóság a banki adatokra kíváncsi gyulai jegyzőt” címmel. A szerző ezen hangzatos cím után belekezd az előzmények elferdített taglalásába, majd tesz egy megállapítást, miszerint a hatóság a jegyzőt elmarasztalta, pont úgy, ahogyan azt Bod Tamás már korábbi cikkében előrevetítette. Sajnos a cikk többi részét nem láthatja csak az, aki hajlandó azért 2.400 Ft-ot fizetni. Sajnos ilyen, előfizetéssel rendelkező személyt nem találtam és elolvasni sem tudtam, így akár az is előfordulhat, hogy a cikk a hátralévő részében a szerző pontosan ismerteti a hatósági döntés tartalmát. Előfordulhat, de nem valószínű, ezért magam teszem azt most meg.
Összességében a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal (a továbbiakban: NAIH) elfogadta, hogy jogszabályi felhatalmazás alapján, megfelelő célból és megfelelő jogalappal jártunk el az adóbehajtás előkészítése során, a kifogásuk csupán arra vonatkozott, hogy az adatkérést megelőzően nem szűrtük le (nem differenciáltuk) kellőképpen az érintettek körét az adattakarékosság elvének megfelelően.
A NAIH a döntésében felhívott arra, hogy az adatkezelést hozzam összhangba a GDPR rendelkezéseivel, vizsgáljam felül és szükség szerint módosítsam a belső eljárásrendet annak érdekében, hogy az eljárás során az adattakarékosság elve minél inkább megtartott legyen. A megállapítások elfogadásáról 30 napon belül kell nyilatkozni. A felhívással egyidejűleg a NAIH bírság kiszabásáról nem döntött, és hatósági vagy bírósági eljárás megindítását sem kezdeményezte.
És mik azok a NAIH-megállapítások, amelyekről Bod a cikkében hallgatott? Ezek a következők:
- Megfelelő adatkezelő és hatáskör: A NAIH rögzítette, hogy a jogszabályok (a helyi adókról szóló törvény és az Avtv.) alapján helyi adóügyekben az önkormányzat jegyzője az elsőfokú adóhatóság, így jogszerűen minősül az ügyben adatkezelőnek.
- Megfelelő jogalap (Közhatalmi jogosítvány gyakorlása): A NAIH megállapította, hogy a jogszabály által meghatározott feladatkörömben jogszerűen kezelhetem az érintettek meghatározott személyes adatait a közérdekű feladat végrehajtása, illetve közhatalmi jogosítvány gyakorlása keretében.
- A célhoz kötöttség elvének betartása: A NAIH vizsgálata megállapította, hogy nem sértettem meg a célhoz kötöttség elvét. A NAIH a megjelölt adatkezelési célt (a nyilvántartott hátralékok csökkentése érdekében végrehajtási cselekmények foganatosítása, végrehajtás előkészítése) megfelelőnek tartotta és kifejezetten elfogadta. A NAIH kimondta: az eljárás során nem merült fel arra utaló körülmény, hogy a beszerzett adatokat az eredeti céltól eltérő vagy azzal össze nem egyeztethető célból kezeltem volna.
- Nem történt „bizalmas” pénzügyi adatok bekérése: A NAIH rögzítette, hogy az adatbekérés során az adózók konkrét pénzügyi, banki adatainak, bankszámlaegyenlegének, bevételi vagy vagyoni adatainak (amelyeket az újságcikk "bizalmas" adatokként sugallt) a bekérésére nem került sor. Csak a számlák azonosító adatait (számlaszám, típus, devizanem, társtulajdonos megléte) kértük be és kaptuk meg.
- Hiányos jogszabályi környezet elismerése: Bár a NAIH megállapított egy jogsértést (az adattakarékosság elvének sérelmét a differenciálás hiánya miatt), a döntés elismeri, hogy az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény (Avtv.) szabályozása jelenlegi formájában rendkívül általános jellegű, széleskörű mérlegelési lehetőséget biztosít, és nem ad kellően pontos iránymutatást a végrehajtási eljárást megelőző adatbekérések kereteiről.
Az ügyet ezennel lezártnak tekintem, ugyanis minden vád, ami az adatkezelés kapcsán az elmúlt hónapokban engem és hatóságomat ért, a NAIH-döntés nyomán megdőlt. Remélem, ezt a cikk írója is tudomásul veszi és elfogadja, hivatalom rossz színben való feltüntetését pedig végérvényesen befejezi.
