Gyulai Hírlap - Volt-e ispán asszonya a középkori Békés vármegyének?

Békés vármegye ispánjainak hosszú időn át Békésen volt a székhelyük. A 15. század első felében épült gyulai vár kívül esett Békés megye határain, hisz Gyula vára Zaránd megyében feküdt. A nagy fordulatot Mátyás király parancsa hozta Gyula és Békés megye viszonylatában. Mátyás ugyanis 1484-ben arra utasította Békés megye nemességét, hogy a gyulai vár várnagyainak engedelmeskedjenek, mert ők látják el Békés megye ispáni teendőit. Innentől kezdve Gyula vált Békés megye székhelyévé. Mátyás még 1482-ben fiának, Corvin János hercegnek adta a Körös menti várat, így a gyulai várnagyok is az ifjú Corvinnak tartoztak engedelmességgel. A király 1484-ben hozott döntésével is fia hatalmát növelte.

Corvin János 1496-ban a horvát főúr – Frangepán Bernát – lányát, Beatrixot vette feleségül. 1504-ben Corvin János elhunyt, majd gyors egymásutánban fiai – Mátyás és Kristóf – is távoztak ebből a világból. Ezt követően a hatalmas Hunyadi-birtokok a királyra, II. (Jagelló) Ulászlóra szálltak. Ő 1506-ban Frangepán Beatrixnak és lányának, Erzsébetnek adományozta Gyulát, számos más birtokkal együtt. A király azonban ennél többet is tett: 1506. december 21-én kelt oklevelében kijelentette, hogy Békés ispánságának tisztségét Beatrixnak és lányának, Erzsébetet adja, joghatóságával és jövedelemivel, amíg tetszése tart. („…contulimus honorem quoque eiusdem comitatus de Bekes…durante nostro beneplacito…”) Döntését azzal indokolta, hogy a békési ispánság tisztsége (honor) a gyulai várhoz van kapcsolva. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a király nem örökbe adományozta az ispáni méltóságot a két hölgynek, hanem saját „tetszése tartamára”. Békés megye nemességét arra utasította Ulászló, hogy engedelmeskedjenek a Frangepán Beatrix által kinevezett személyeknek, mint ispánoknak. Hasonló tartalmú levelet intézett a király Varasd és Hunyad vármegyék nemességéhez is. Az ispáni teendőket tehát nem Beatrix végezte, hanem az általa kinevezett személy. Gyulán adott esetben a várnagy. Ő ez idő tájt Dudics András volt.

Frangepán Beatrix tisztjei nem örvendtek népszerűségnek Zaránd megyében, és bizonyára Békésben sem. 1507. március 26-án ugyanis II. Ulászló király levelet intézett Békés megye nemességéhez. Eszerint a király nemtetszéssel értesült róla, hogy viszály támadt az özvegy Frangepán Beatrix valamint Báthori György, királyi lovászmester és Zaránd megye némely nemese között. A zarándi nemesek pusztítani kezdték Frangepán Beatrix zarándi birtokait, és – a király értesülése szerint – a békési nemeseket is felkelésre bíztatták. A király megparancsolta Békés vármegye nemeseinek, hogy ha még nem keltek föl, ne merészeljenek felkelni és az úrnő birtokait prédálni. Ha pedig már felkeltek, hagyják azt abba. A levélből tehát nem tudjuk meg, hogy 1507 márciusában volt-e Békés megyében nemesi felkelés Beatrix úrnővel szemben, de megvolt ennek a lehetősége. Karácsonyi János rámutat arra, hogy a gyulai várnagy, Dudics András kiegyezett a zarándiakkal. Báthori Györgyről más forrásból tudjuk, hogy Zaránd megye ispánja volt. A fenti oklevél ezt ugyan kifejezetten nem állítja, de bizonyára zarándi ispánsága, / ottani birtokossága miatt említik együtt a zarándi nemességgel.

Nem tudjuk, milyen formában jutott kifejezésre a Békés megyei nemesség akarata. 1508-ban mindenesetre már Ábránfy Sebestyén volt Békés megye ispánja (comes). Kérdés, hogy Beatrix hozzájárulásával-e. 1509-ben Beatrix házasságra lépett Brandenburgi Györggyel, házassági szerződésük pedig kikötötte: Beatrix várainak várnagyai mind a feleség, mind a férj felé hűségesküt kell, hogy tegyenek. A gyulai várnagy Ábránfy Péter lett, az ispánnak, Ábránfy Sebestyénnek fivére. Sem Beatrix, sem leánya nem éltek soká. A leány – Erzsébet – halálát 1508 körülre teszik, Beatrixot pedig 1510. március 22-én már néhaiként említették.

Karácsonyi János Békés vármegye főispánjai közé sorolta Frangepán Beatrixot. A 2017-ben kiadott Magyarország világi archontológiája (1458–1526) már óvatosabban fogalmaz: „Frangepán Beatrix és lánya, Erzsébet ispánja (1506–1508)” állt Békés megye élén.

Mit mondott a törvény a megyét irányító ispán kinevezéséről? Mátyás király idejében, 1486-ban úgy rendelkezett a törvény, hogy a királynak kell kineveznie a megye ispánját (comes parochialis) a főpapokkal és bárókkal egyeztetve. A leendő megyésispán báró, vagy egyéb „jeles és jómódú” ember kellett, hogy legyen. A király által kinevezett megyésispán dolga volt, hogy alispánt (vice-comes) nevezzen ki: ő az adott vármegyéből kellett, hogy származzék. 1498-ban, II. Ulászló idején már következőképp rendelkezett a törvény: „mindenik vármegyének saját ispánja legyen, még pedig valaki az illető vármegyéből való előkelőbbek közül.” Az 1504. évi törvény rendelkezése szerint a megyésispán (comes parochialis) a helyi nemesség beleegyezése nélkül nem nevezhetett ki alispánt. Meglehet, hogy Beatrix emberét, aki Békés megyében az ispáni teendőt ellátta, a helyi nemesség alispánként értelmezte, és ezért fontosnak tartották, hogy a helyi nemesség beleegyezésével kapjon kinevezést. Érdemes hangsúlyoznunk, hogy az 1504. évi törvény a parochialis comes (megyésispán) megnevezésen kívül használja a comes principalis – főispán – kifejezést is.

Előfordult-e máskor is, hogy nő gyakorol hatalmat vármegye fölött? Már az Árpád-házi királyok idején volt példa arra, hogy az uralkodócsalád valamelyik nőtagjának fennhatósága alá került egy régió. A vegyesházi királyok alatt is voltak olyan megyék, melyek egy-egy királyné ispánjainak irányítása alatt álltak. II. Ulászló király idejében a királyné, Candalei Anna ispánjai vezették Borsod, Máramaros, Bereg és Zólyom vármegyét. Frangepán Beatrix is királyi család sarja volt – V. Alfonz, Aragónia királya volt a dédapja –, férje, Corvin János pedig Mátyás király fia volt. 1506-ban azonban II. Ulászló személyében a Jagelló dinasztia egyik tagja ült a magyar trónon, vagyis Frangepán Beatrix nem tartozott szorosan az éppen hatalmon levő magyar uralkodócsaládhoz. Ritkaságszámba ment tehát, hogy hatalmon lévő királyi családon kívüli hölgy gyakoroljon fennhatóságot egy magyar vármegye – Frangepán Beatrix esetében Békés, Hunyad és Varasd megyék fölött, még ha nem is tartott hosszú ideig a „nőuralom.”