A kert és az otthon a terepe a szegedi költő szemlélődésének. Egy ellesett kertvárosi természeti kép vagy önmagát láttató mindennapi életmozzanat, a megszokások közt rejtőző „bagatellek” részletező, figyelmes megörökítése – ám minden vers hoz egy pillanatot, amikor a kép túlfut önmagán, és a csendélet vagy zsáner mögül a már psziché tájrajza sejlik fel. Leheletfinom reflexiók, csipetnyi önirónia, majd elhallgatás – és a csendből a csendbe jutunk. A lap alján tátong a ki nem mondott felismerések és fel nem tett kérdések spáciuma, ám a vers egésze metaforikus erőteret sugároz. Mégsem „hiányköltészet” ez: az életközép rezignációja, a szemlélődés türelme és a rögzítés fegyelme, tudása belakható és szeretni való poézist érlel.
Becsy András: Kert és ház
Mogyoróssy János Városi Könyvtár rovata