Emlékezzünk közösen, ünnepeljünk együtt. A Magyar Kultúra Napján, Gyulán – jött a hívó szó, mely városunk polgárait invitálta a gyulai kultúraszeletek, mint a tánc, a zene, az építészet, a színház, az irodalom, a festészet, a fotózás és a gasztronómia kapcsán, együttlétre. Hol a sajtcsemegék és a magyar borok mellett Gyula kulturális életének küzdelmei, eredményei, sikerei és tervei is terítékre kerültek. Amolyan beszélgetősre. A Gyula Város Polgármesteri Hivatala, a Mogyoróssy János Városi Könyvtár, a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. és a Gyulai Alkotókör együttműködésével megszületett, immár hagyományos kultúra-napi estnek január 22-én a művelődési ház adott otthont.
Dr. Perjési Klára polgármester Erkel Ferencnek és Gyula városának adózó, Erdős Virág tollából származó versrészletekkel köszöntötte a hallgatóságot, hangsúlyozva, hogy Gyulán mindenkoron kitüntetett szerepe volt a kultúrának, s nincsen ez másképp a jelenben sem, hiszen művészeink, alkotóink, a kultúra szerteágazó területein dolgozó szakembereink a gazdag örökséget tovább gyarapítják, és hagyományozzák utódainkra. A 2010-es év pedig különösen nagy feladatot ró rájuk, s talán városunk valamennyi polgárára is, mert az Erkel-bicentenáriumon túl több jubileumi eseményt foglal magába az esztendő: Kohán Györgyre, Székely Aladárra és Bay Zoltánra is emlékezünk.
A 60 éves Körös Táncegyüttes vezetőjével, Patyi Zoltánnal Morár Ildikó beszélgetett, megidézve a kezdeteket az 1950-ben alakult Béke Együttessel, s köszöntve a közönség soraiban helyet foglaló Varga Andrást, kinek nevéhez a megalapításon túl hosszú évtizedek áldozatos és eredményes munkája kötődik. A táncegyüttes, több történelmi korszakot is átvészelve, sikeres szereplései mellett megmutatja, hogyan lehet a néptáncon keresztül értékes emberré válni, emelte ki Patyi Zoltán, aki a kerek évfordulóhoz kapcsolódó rendezvénysorozat terveiről is beszélt. Kiállítással, beszélgetésekkel, egy kiadvánnyal s természetesen rengeteg tánccal gyarapítja az idei esztendő kulturális kínálatát városunkban a Körös Táncegyüttes.
Kiss Ottó írót Mocsár-Pörjés József, lapunk főszerkesztője faggatta legújabb, A nagypapa távcsöve című könyvéről, azért a könyvről, szögezte le a kérdező már a kezdet kezdetén, mert a beszélgetés igen csekélyke időkeretébe most más, rendkívül fontos információk megosztása nem fért bele. Úgymint a József Attila-díjas szerző horoszkópja vagy kedvenc színe. Szerencsére az belefért, hogy megtudjuk a főszerkesztőtől, Kiss Ottó immáron helyi hungarikummá is vált, hiszen a gyulai kolbász mellett a városunkba látogatók egy-egy kötetét is magukkal viszik. A nagypapa távcsövéből, melynek versfüzéréből egy kisfiú hangján megszólaló rokonlátogatás-történet bontakozik ki, a szerző olvasott fel, a hallgatóság örömére.
A gyulai vár rekonstrukciója kapcsán idén Europa Nostra-díjra pályázik Gyula. A pályázat készítőjével, Gortka István építésszel Szabó Jenő építész beszélgetett. Az Europa Nostra szervezetet több mint 200 civil szervezet alapította meg 1963-ban, s elsődleges célja, hogy a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek számára segítséget nyújtson a kulturális értékek megőrzésében. A szövetség 1978-tól díjjal is elismerte a műemlék-helyreállításokat, e díj 2002 óta az Európai Unió hivatalos kitüntetésévé vált. Gyula városa a díj elnyerésével felkerülhet Európa térképére, emelte ki Gortka István, aki a pályázati anyag elkészítését ismertette dióhéjban a hallgatósággal.
Száz éve, 1910-ben született Kohán György festőművész, a centenárium kapcsán városunk rendezvénysorozattal emlékezik jeles szülöttére. A rendezvénysorozat főkoordinátorát, Krasznahorkai Géza könyvtárigazgatót Szpenátyi Katalin kérdezte Kohánról, művészetéről és a tervezett programokról. E programok, mint a grafikai anyagából és a nagyközönség előtt eddig ismeretlen munkáiból Gyulán rendezendő kiállítások, a tervezett budapesti, brüsszeli tárlatok vagy az ünnepi könyvhétre megjelenő Kohán- könyv megkísérlik művészetére felhívni azt a figyelmet, melyet méltán érdemel. A monumentalizmus nem méretek, hanem arányok kérdése, s Kohán György – a „kicsiben” is – monumentális művész volt, mondta el Krasznahorkai Géza, biztatva mindenkit, hogy olykor-olykor feledkezzen bele hosszasan egy-egy Kohán-alkotásba. Érdemes.
A Gyulai Várszínház sikerei kapcsán, Ábrahám György felvezető-dicsérő mondatóriáskígyói után, Gedeon József igazgató és Elek Tibor irodalomkritikus osztotta meg gondolatait a közönséggel. Az ünnepben kis kérdőjel gyanánt a teátrum vezetője megfogalmazta, hogy bár Gyula büszke arra, hogy a Kultúra Magyar Városa, ám e címet kevesek munkájával érte el. A kultúra a szórakoztatáson túl elgondolkodtat és cselekvésre kényszerít, hangsúlyozta Gedeon József, de a magyar lakosság, így Gyula város polgárainak túlnyomó része is csak szórakozni akar. A városunk nyújtotta magas művészi, kulturális kínálattal csak nagyon kevesek élnek. Pedig az értelmiségi lét kötelez, folytatta az igazgató, szégyenteljesnek tartom, hogy jeles művészek, kiváló produkciók mutatkoznak be Gyulán, és nem látom sem a tanárokat, sem más, az értelmiségi réteghez tartozó polgárokat az előadásokon. Nincsenek városunkban értelmiségi körök sem, ahol a politikán túl bármilyen témáról magas szinten beszélgetni lehetne, zárta gondolatait Gedeon József.
A színház számomra még ma is a kevés szent helyek egyike, mondta el Elek Tibor irodalomtörténész, ugyanakkor a várszínház a minőségi szórakoztatás fellegvára is, ahol nagyon magas színvonalon, igényesen szórakozhat a közönség. A Bárka folyóirat főszerkesztője az estre az idei első, frissen nyomott lapszámot is magával hozta, melynek borítóján két Kohán- festmény látható, bensőjét a művész grafikái mellett két Kohán-tanulmány is gazdagítja.
A fotóművészet területén is jubileumot tartogat az idei esztendő, száznegyven éve született a portréfotózás nagyszerű mestere, Székely Aladár. Egykori műterme a mai OTP Bank épületének környékén volt, ahol egy márványlap elhelyezésével a fotóművész emlékezetét is szeretné kőbe vésni tavasszal a Székely Aladár Fotóklub, foglalta össze Bánfi Barnabás, a klub vezetője, aki Lindenberger Tamással a kiváló fotográfusról beszélgetett.
Muzsikáról és futballról, mint két szerelemről szólt az est utolsó diskurzusa, Bagyinszki Zoltán a Príma-díjas Gyulai Big Band vezetőjét, Kepenyest Pált kérdezte, felvillantva a sokszínű zenész gyerekműsoroktól az igényes szórakoztatáson át a komolyzenéig terjedő repertoárját. Akár vízen, akár szárazon kell muzsikálni. Az est zárásaként, most szárazon, Kepenyes Pál Szegedi Attila közreműködésével örvendeztette meg játékával a közönséget.
