Minden este annak lesz a lenyomata, hogy aznap éppen milyen hatással volt egymásra a három művész, és a láthatatlan, de megidézett negyedik: Márai.
Nem csak a szerző, hanem valamennyiünk évszakjai megjelentek azon az estén, amikor a várszínház kamaratermében Horgas Eszter fuvolaművész, Mertz Tibor színművész és Paál Zsuzsanna képzőművész tolmácsolta Márai Sándor több mint hetven éve papírra vetett epigrammáit.
A Márai Most Társulat ugyanis egy összművészeti előadással érkezett hozzánk Márai Sándor: Négy évszak című kötetét alapul véve, mely a 12 hónap struktúrájára épül, minden hónaphoz rendelve egy-egy történetet. A négy évszak a Füves könyv előzménye és kiegészítője, prózai epigrammák keletkezésről és elmúlásról szóló összefüggések gyűjteménye. Márai egész életművének egyik emblematikus alkotása.
Paál Zsuzsanna képzőművész ebből a nagylélegzetű műből az előszó jellegű szubjektív gondolatokat emeli ki, vetített képeihez Kocsis Tibor természetfilmjei felhasználásával szerkeszte mozgóképet, filmet. Ezen érdekes képzőművészeti játék megtekintése közben a kitűnő színész, Mertz Tibor tolmácsolásában ismerhetjük meg a Márai szemével látott egyes hónapokat. Mindeközben a hangulati „hátteret” Horgas Eszter teremti meg fuvolamuzsikájával.
Az előadás különlegessége, ami a három művészeti ág találkozásából születik. Mert színész, zenész és képzőművész egyszerre improvizál a színpadon. Ugyan a színész szövege a leginkább kötött és adott, de mégis játékával inspirálja a fuvolajátékot, és irányt ad a vetítésre kerülő képeknek. Márai művét a közreműködő művészek nem illusztrálják, hanem tovább építik, ezzel is kiterjesztve az irodalmi alkotás határait. Így minden este egy másik előadás születik, hiszen minden este annak lesz a lenyomata, hogy aznap éppen milyen hatással volt egymásra a három művész, és a láthatatlan, de megidézett negyedik: Márai.
Az író életművét - jó szokás szerint - újra és újra felfedezik. Az idők során számos feldolgozásról tudunk irodalmi estek, színpadra vitt regények kapcsán, de még a drámái klasszikus bemutatásán túl készített operaváltozatokról is hallottunk, miközben időnként a megszokott műfaji határokon is túlnyúltak ezek a feldolgozások. Ilyen kísérlet volt a Füves könyv felolvasószínpadi feldolgozása, a Macskaköröm formáció zenés Márai-estje, vagy ez a mostani, 1938-ban megjelent mű több művészeti ágat felvonultató bemutatása. Az est említetteken túli különlegessége, hogy Márai Sándor ezen művét még soha nem vitték színre ezelőtt.
Ez a kísérlet pedig igazán szerencsés vállalkozásként könyvelhető, mert minőség és tehetség együttes jelenléte nem csak a nézőteret töltötte meg, hanem Márai jelenét, gondolatainak mai érvényességét is igazolta.
"Lehet, gondoljuk dideregve, hogy valami féktelen és túláradó is volt az életben, valamilyen eszelős öröm, vad és visító boldogság, amely fütyölt az értelem méltóságára - s talán erről volt szó; csak mi nem tudtuk."
