„Egyikünknek nagyon meg kéne gyógyulnia, s nem én leszek az...” – mondta közelmúltbeli beszélgetésünk alkalmával néhány hete, hosszan tartó, mégis bölcs megbékéléssel és tartással viselt betegségkeresztjét elfogadva, küzdelme végéhez közeledve.
Dr. Bencze Izabella jogász közéleti-szakmai tevékenysége mellett egész életében folyamatosan és tevékenyen nyitott volt a nagy kulturális nemzeti ügyek iránt.
Tiszteletre méltó tudásának és elkötelezettségének köszönhetően ő lett a rendszerváltozás hajnalán a szovjet csapatkivonás gazdasági háttértárgyalásainak vezető jogásza. A szocialista állami tulajdon elrablása, a nemzeti vagyont kiárusító privatizáció, az elhíresült sukorói ingatlanpanama, a II. világháború következményeként Magyarországot terhelő jóvátételi és kártérítési kötelezettség ellen számtalan alkalommal, s igen komoly eredményeket elérve emelte fel szavát.
2007-től előbb a Magyar Rádió Közalapítvány Ellenőrző Testületének elnöke, majd 2010-től a Közszolgálati Közalapítvány kurátora, illetve a Civil Összefogás Fórum szóvivője volt. Számos szakkönyv, kiadvány és tanulmány szerzője, szerkesztője volt, 2007 óta folyamatosan publikált a magyarság sorskérdéseit érintő témákban.
Civilként többek között a leégett atyhai székely templom újjáépítésének fáradhatatlan motorjaként tevékenykedett, a Zrínyi Miklósról szóló nagyszabású filmterv előkészítésében vett részt.
A véletlennek köszönhetően ismerkedhettünk meg 2019 kora nyarán a Nemzeti Múzeumban. Egy, a rendszerváltozás politikai körülményeit feltáró konferencia résztvevőjeként szó szerint „belefutott” az Erkel Ferenc Társaság és a Budapesti Filharmóniai Társaság 175 éves Himnusz-évfordulójának plakátjába. Így találkozott élete talán utolsó, még beteljesítendő, s rögvest rajongásig megszeretett ügyével, Erkel eredeti Hymnuszával. A téma olyannyira megragadta, hogy készülő, az elmúlt évtizedeket átívelő „Időkapszulák” végén önálló, bakancslista-fejezetet szentelt neki. Utolsó másfél esztendejében hihetetlen sok fórumon, cikkben és interjúban tett Erkel Ferenc művének elfogadtatásáért, az Alaptörvényben rögzített státuszának visszaállítása érdekében.
Néhány nappal ezelőtt még e gondolatokat írhattam neki: „Úgy hallom, éppen ideje van Téged jókívánságokkal elhalmozni újabb születésnapod ürügyén. Úgyhogy most ezt teszem, amikor a Jóisten bőséges áldását, visszavonhatatlan szeretetét és kivételes Rád figyelmezését kívánom...”
Drága Bella! Bár földi világunkból máris rettentően hiányzol, fogadjanak maguk közé az angyalok, hogy ezentúl együtt egyengessétek rögös utunkat, miközben az égi karban Ti már együtt daloltok megváltó éneket.
Somogyváry Ákos karnagy, az Erkel Ferenc Társaság elnöke
