Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Bagyinszki Zoltánnal és Csikós Milánnal, a Gyulai Polgármesteri Hivatal kulturális ügyintézőjével nemrég jártuk be a gyulai temetőket. Ekkor látogattunk el a régi református sírkertben található Ladics-sírhoz is, ahol eléggé elszomorító állapotok fogadtak. A sírlapon hatalmas faágak feküdtek, az emlékhelyet körülölelő díszláncok egy része a földön hevert. Sajnos a legkisebb karbantartásnak sem láttuk itt nyomát.
A helyszínen tapasztaltakat azonnal jeleztük a temetőgondnoknak, az ágakat eltávolítottuk, majd a következő napokban a legfontosabb munkálatok is el lettek végezve. Ahhoz persze, hogy a művészi igénnyel kivitelezett örök nyughely eredeti fényében ragyogjon, ennél nagyobb beruházásra és odafigyelésre lenne szükség.
Ennek kapcsán kezdtünk el beszélgetni a sírhelyről, majd utánanéztem a történetének. Így jutottam el Felek Gyulához, akiről tudjuk, hogy már az első köztéri alkotása Magyarország legszebb Sissi-mellszobra lett. Ma a Csigakert dísze, jelképe és látványossága.
Felek Gyulát ennek ellenére az ország többi részén nem ismerik. Születési helyszínét is hol Gyulára, hol pedig Dobozra helyezik. Idén lenne 140 éves. Városunkban tanult, 1891–1933 között itt is élt, itt is dolgozott. Műterme a mai evangélikus templommal szemben állt. Vállalkozása a harmincas években, a gazdasági válság következtében ment csődbe. Jóllehet a neves Fadrusz János tanítványa volt, és a Békés című lap szerint külföldi ösztöndíjra is pályázott, tehetségét nem igazán kamatoztatta, hisz főként síremlékeket készített, többek között a Ladics-család felkérésére. 1950-ben az Amerikai Egyesült Államokban hunyt el.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Az említett Ladics-sír elkészítésének körülményei sajnos kevésbé ismertek, a Sissi-szoborról viszont szinte mindenki tudja Gyulán, mennyit hánykolódott. A munkálatokkal megbízott Felek Gyula előbb egy gipszmodellt készített el, állítólag Fadrusz János budapesti műtermében (más források szerint a Bleyer-, később Székely-féle fényirdában, Gyulán, roppant tempóban), a végleges művet ennek alapján faragta ki fehér carrarai márványból. A plasztikát 1904. július 24-én, száztizenöt éve avatták fel a Népkertben, a jelenlegi Göndöcs-kertben. Innen helyezték át még ugyanebben az esztendőben a Maróti térre, a polgári leányiskolával szembe, ahol parkot alakítottak ki körülötte. A zöldövezetet Erzsébetről nevezték el.
Innen a háború után mozdították el az alkotást. Ezt követően talapzatával együtt többfelé hányódott. Végül Dankó Imre, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum akkori igazgatója találta meg, és hogy megmentse a pusztulástól, bevitte az intézmény kertjébe. A magyarok szeretett királynéját ábrázoló alkotás azonban itt is zavarta az elvtársakat, ezért kikerült a gyulai kertészet telepére.
A város az 1980-as évek közepén engedhette meg magának ismét azt, hogy kezdeményezze a szobrot restaurálását, és kifejezze azon szándékát, hogy újra valamelyik látogatottabb közterületen szeretné látni. Bár a mellszobor bronzdíszei elvesztek, Morgós Andrásnak sikerült eltüntetnie a plasztika sérüléseit. Ennek köszönhetően gyönyörködhetünk ma benne a Csigakertben. Alkotója neve viszont mára kissé háttérbe szorult, szinte feledésbe is merült. Rövid írásunkkal előtte tisztelgünk.
