Szavatosság...
A nyugdíjas háziasszony a boltban – szinte mindennap idejár vásárolni – pénteken fedezi fel, lehet kőbányai sört kapni. Felrémlik előtte, mintha látta volna a „sörös” autót a hét elején az üzlet előtt, de ez csak egy emlékezet-villanás, örül, hogy most van, meglepheti férjét. Három üveg sörrel tér haza.
Ebéd után bontják fel az egyiket, s bizony a sör – szaknyelven szólva – törött, s kóstolás után kiderül, ihatatlanul savanyú is. Nézik a címkét (csak az egyik üvegen van). Ennek tanúsága szerint a sör még egy napig jó. Csakhát nagy meleg van, s a kőbányai 8 napos szavatossági ideje már nem egyszer mondott csődöt a nyári időszakban. (No’ és a címke, azt ragaszthatják bármikor – ha egyáltalán az üvegen marad.)
Visszavigyék-e a rossz sört a boltba – tanakodnak. Ügy döntenek, nem érdemes kitenniük magukat egy eleve „vereséges” helyzetnek. Az asszony azonban szombaton újra vásárol a boltban, és csendesen megjegyzi: a tegnapi sör, amit vettem, romlott volt… A pénztárosnő fel sem tekint, megrándítja a vállát, s úgy mondja: érdekes, pedig csak ma jár le a szavatossági ideje.
– NZ –
(Gyulai Hírlap, 1988. augusztus 5.)
