Forrás: Filmtekercs.hu
Újabb ifjúsági filmvetítést tartott az Erkel Ferenc Művelődési Központban Beszterczey Attila színművész és Fodor György, az Erkel Ferenc Gimnázium tanára: február 27-én Az ember tragédiája volt a vásznon.
Fodor György középiskolai tanár javaslatára vetítették le éppen ezt az animációs rajzfilmet, gondolván arra, hogy minden évben érettségi szóbeli anyagként jelenik meg a téma. A 2011-ben Gyulán már bemutatott, egész estés magyar animációs film forgatókönyvét Madách Imre azonos című színműve nyomán a Gyulán szintén több alkalommal járó Jankovics Marcell, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író és politikus írta 1983-ban. A gyártást 1988-ban kezdték el, de csak 2011-ben fejezték be számos nehézségen túllendülve. Ezzel egyszersmind bizonyították, hogy az ember sosem adhatja fel. Az eredmény önmagában is egy életmű csúcsa, három évtizednyi tudás és bölcsesség egybegyúrása, negyed óra híján háromórás gondolatmaraton.
A legismertebb magyar drámai költemény tizenöt színből áll, az első három és az utolsó a bibliai teremtéstörténet paradicsomi környezetével foglalja keretbe a történetet, amelyekben a száműzetés, az eredendő bűn, az öntudatra ébredés és a reményvesztettség mellett a szabad akarat, az életösztön és más emberi örökségek is megjelennek. Köztük, tizenegy színen keresztül az emberiség történelmén utazhatunk végig, mert Lucifer álmot bocsát Ádámra, aki megéli, előre látja, elszenvedi a fajának bukásra ítélt korszakait.
Minden egyes történelmi kor a fordulópontnál mutatkozik meg, ahol csalódunk a hármas jelszóban: szabadság, egyenlőség, testvériség. Egyiptomban a korábban despota fáraó rájön, nem halhatnak meg milliók egy miatt, a görög Miltiadész megdöbbenve tapasztalja, hogy a nép még éretlen a szabadságra, demokráciára, demagógok teszik tönkre a liberalizmust, egy milliók miatt hal. A rómaiak rabszolgatartó, pajzánságba fulladt hedonisták, gladiátorok küzdenek életre-halálra, minden érték semmis, legfőképp az emberélet. A középkorban a testvériességet hirdető keresztesek elől menekülnek, hisz többségük irgalmatlanul feldúlta Európát, egyházak feszülnek egymásnak, szakadnak szét, eretneküldözés, pogányégetés, szentháromság-tagadás, fekete halál megint milliók vesztét okozza. Prágában Kepler a tudását árulja el, nativitást készít, horoszkópokkal szerzi hazug díját az örök, fausti ember igaz álmának. Bár megálmodja a párizsi, forradalmi színt, amelyben nem csalódik, lelkesülten ébred, ugyanakkor a tanítványának nem tudja átadni a tudását, mert a szférák zenéje rejtve marad előtte. A mértani közép Párizs: álom az álomban (már jóval az Eredet film előtt), hömpölyög a Konventbe a nép, Éva márkinő és forradalmárnő is, Ádám-Danton nemességgel szimpatizáló jakobinus. A franciák trikolorjával szemben mindig az angol királyság lobogója feszül. A kezdetben felülről szemlélt Londonban mindent elemészt a kapitalizmus, közelről látjuk majd, hogy áruba bocsátják a boldogságot, barátságot, szerelmet, tárgyakat, lelkeket, piaci kóklerek tömik zsebüket a jólét csalfa álarcaiból. Nem véletlen, hogy ez a szín egy nagyszabású haláltánccal ér véget, amely során a társadalom minden osztályából valaki elmondja, hogy milyen csalárd korban kellett élnie. Innen újra szellemlényként száll tovább Ádám, hogy a térképszerű falanszterben újra csalódjon a tudományban, amely hideg és józan ítéletével megint Isten közelébe törekszik, a lombikokkal korlátok közé kívánja szorítani a földszellemet, a természet rajtunk kívül is létező zabolátlan erejét. Az ember számára haszontalant veszni hagyják, mindent elural az utilitarizmus. A szeretet, szerelem, ragaszkodás, család szentsége és vágya, az emberi érzelmek, itt őrültségnek tűnhetnek. Ádám már egyenesen menekül a szocializmus torz képe elől, ahol mindenki egyenlő, de éppen ezért senkinek sincs egyénisége. Itt már gyors segély kell, teljes a csőd, a Földet elhagyni kívánó Ádám az élet technokrata, robotizált másába öltözik, az ember géppé alakulása Lucifer tökéletes győzelmét és a komédia végét hirdetné. Az ember azonban képtelen elszakadni az anyaföldtől, visszatér, hogy újult erővel csatázzon megint, hiszen egyetlen dolgot nem szabad elvenni: a reményt. Lucifer szól igazat: „S e sok próbára mégis azt hiszed, / Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan? / S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen / Gyermekkedély csak emberé lehet.” Az utolsó jégkorszakban tengődő, elkorcsosult emberi faj megmutatása azonban végső döfés Ádám szívének, ébredése kudarctól fűtött, szörnyű, jövőképe kétséges. Dactól vezérelve a mélybe ugrana, de ettől megmenti Éva anyasága, amellyel elindul az emberiség története. A vég borzalmas, de nem élhetünk más tudattal emberként, mint „A cél, megszűnte a dicső csatának, / A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga.”
A vetítést egy kötetlen és közvetlen beszélgetés követte, ahol Fodor György még háromnegyed órán át taglalta szentenciózusan a látottakat, érdekességeket mesélt Madáchról, Jankovicsról, a keletkezési körülményekről, sőt a művet alaposan lektoráló Arany Jánosról is. Megerősítette, hogy Jankovics zsenialitása abban is rejlik, hogy képes volt a sokszínűség ellenére is egységes művet alkotni. Minden szín a korabeli ábrázolás technikával készült: hieroglifák, vázaképek, mozaikok, litográfiák, képregények. Töménytelen allúzió, kultúrtörténeti kavalkád, követhető, de elsőre igen fárasztó, szinte felfoghatatlan ismeretanyag. Érdemes lenne mindenkinek még egyszer otthon kikockázva újranéznie. Különösen az átmeneteket, de főként a Madách korát meghaladó londoni zárójelenetet, amelyben egy taposókerék tetején jelennek meg a XX. század legismertebb alakjai, művészeti, politikai, kulturális, tudományos, élő vagy fiktív közszereplői Mickey egértől Gorbacsovig.
Noha kevesen maradtak a végére, de megérte, hiszen egy érettségi tétel felelevenítése mindenképpen pipás, a diákok elbukása pedig nem szükségszerű.
