farkas wellmann endre és bokor ildikó
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Jó hírrel indult a Mogyoróssy János Városi Könyvtár előadótermében a Boróka egyesület rendezvénye. A meghívott József Attila-díjas költő ugyanis örömmel közölte, hogy február 23-án reggel, vagyis a gyulai író-olvasó találkozó napján került ki a nyomdából A római disznó monológjának második kiadása. Így Gyula az első állomás, ahol ezt tudomására hozhatta a nagyérdeműnek.
Bokor Ildikó házigazda üdvözlő szavai után a Budapestről érkezett Farkas Wellmann Endre a kötet, és a vele azonos címet viselő szövegkönyv megszületésének történetét is elmesélte. Mint a legtöbb esetben, amikor költeményből dal születik, ő is elküldte egyik versét a kárpátaljai Marcsák Gergelynek, aki remek muzsikát komponált hozzá. Aztán felmerült az ötlet, hogy kezdeni kellene valamit a többi verssel is. Mivel nívós pódiumműsort évtizedekkel korábban látott utoljára Erdélyben, felvetette, csináljanak egyet. Az új szövegekkel és átiratokkal kiegészült kötetéből így született meg az a kétszemélyes zenés darab (lévén, hogy a disznó monológja is tulajdonképpen egy párbeszéd), amelyet, ha lesz rá igény és lehetőség, Gyulára is elhoznak. A produkció különlegessége, hogy a szerző is fellép benne.
A disznó mint metafora egyébként már korábban is érdekelte, és a nyilvános szerepverseléseinek is léteznek előzményei. A Nagyböjti disznó irodalmi-művészeti akciót Márkus-Barbarossa Jánossal találta ki, de végül számos kortárs alkotó betársult kettőjük kezdeményezésébe.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A római disznónak azonban nemcsak, hogy múltja van, hanem aktualitása is, hisz az európaisággal, a kereszténységgel, az iszlám invázióval foglalkozik, társadalmi problémákat vet föl, és megkérdőjelezi a nyugati civilizáció életképességét. A kötet javarésze a költő olaszországi munkája és utazásai során íródott, amikor ömleni kezdtek Európába a mohamedánok. A kötet nyitóverse ezért szándékosan a Disznótoros, záródarabja pedig a Hentescsók. Míg az elsőben az ember lelkében csak ragyog a zsír, az utolsóban még a lelke is disznóvá válik.
Olaszországi időszakban cetlikre jegyezte fel, ha menet közben valami eszébe jutott. Ezeket a gondolatokat dolgozta ki a későbbiekben, amennyiben látta értelmét. Nem véletlen tehát, hogy a kötet versei gyakran kötődnek konkrét helyszínekhez, így például Kolozsvárhoz, Budapesthez, Velencéhez és Rómához, ahol (azaz mindenütt) az illatok, a fények és az érzések ragadták magukkal, legintenzívebben Kolozsváron, a kincses városban ugyanis több éven át lakott.
A költő elsődleges célja azonban mégsem az impressziókeltés volt, hanem az aktuálpolitikai szándék kiemelése. Farkas Wellmann Endre úgy véli, ha könyvével bárkinek is segít szembenézni önmagával és társadalmi valóságunkkal, akkor elégedett lehet. A kereszténységnek ugyanis vége, mondta, legalábbis eddigi, hagyományosnak tekinthető formájában. Ilyen megfontolásból a római disznó nála rengeteg identitás-problémát is felvet, állandó kérdése például a hovatartozás. Erre a civilizációs problémára szimbolikus áthallásokban ad választ, nagyon erősen a Szervusz, Európa!, az L. D. lázbeszéde, az L. D. utolsó verse Antiumból és a Római csendélet című költeményeiben.
A római disznó monológjának megírásával Farkas Wellman Endre valójában megszegte arra vonatkozó fogadalmát, hogy az L. D. hagyatéka című kötete után nem ír többé verset. Már csak emiatt is érdemes kézbe venni a legújabbat is, főként azoknak, akik hozzá hasonlóan megcsömörültek az irodalmi élettől, és nagyon határozottan letették a tollat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
