radnóti edit
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
És nem csupán egy másik világban, hanem másképpen is. A nálunk gyakorlatban lévőktől különböző elvárások és íratlan (vagy írott) szabályok szerint. Radnóti Edit beszámolójából kiderült, hogy bizony Los Angelesben a repülő mint közlekedési eszköz olyan, mint nálunk a vonat, annyi különbséggel, hogy az ember feje fölött száguldozik, szinte karnyújtásnyi távolságra gyalogostól és a földön haladó sofőröktől. És hogy ez éjjel ne legyen túlságosan zavaró, a légitársaság a környék összes lakóingatlanát hangszigetelte.
Megtudtuk azt is, hogy akinek nincs jogosítványa, vagy nem rendelkezik személygépkocsival, Los Angelesben nem igazán boldogul, mert az ultramodern megaváros buszközlekedése kritikán aluli. Kiváltképp az okoz gondot, hogy a járat útvonala és órarendje titkos, így aki mindenképpen fel szeretne rá ülni, csak találgathat, mikor és hol, amíg bele nem fárad. Túl sok választási lehetősége egyébként sincs, hisz a Budapestnél két és félszer nagyobb településen sem villamos, sem troli, sem metró nem jár. De bátran hívhatók taxik, vagy (körültekintőbben) azok a civilek, akik az interneten hirdetik, hogy szívesen elszállítanak bárkit egyik pontról a másikra.
Mint az állam többi (nagyobbik) részén, a kutyusok azonban Los Angelesben is kivételes helyzetben vannak. Nincs olyan üzlet, ahonnan kitilthatók, feltéve persze, ha neveletlenek, ám ilyen esetekben a gazdit éri a büntetés. A jól ismert amerikai műmosoly tehát a négylábú kedvenceknek is kijár.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
De kijár a vásárlónak is, mindegy, hogy éppen rossz napja van, és, mondjuk, ideges. Ha véletlenül tévesen állítják össze a menüjét, nem azt kapja, amire számított, a vendéglátós elnézést kér tőle, és máris készíti számára az újabb adagot. A csomagküldő szolgálat is ugyanígy működik. Nem jellemző ugyan, hogy az ajtód előtt hagyott pakkot eltulajdonítják, viszont ha mégis, például karácsony környékén, csak egy telefonodba kerül, és küldik a következőt. Mert a fogyasztó, a vásárló Amerikában szent.
Radnóti Edit természetesen a filmsztárok nyomában is eleredt a nagy Amerikában. Megnézte a Hírességek sétányának rózsaszín gránitcsillagjait, és megnézte a Mann Kínai Színház cementbe mártott tenyér- és láblenyomatait, aztán a WB filmstúdiót, és ennek járulékos helyiségeit: a kulisszákat, amelyek köztudottan tele vannak művirággal, műházzal, műfával és műsztárral. Körbenézett a kelléktárban is, ahol többek között összetalálkozott a Casa Blanca plakátjával. Radnóti Edit elmondásából leszűrtük, addig örüljünk, amíg nem tudjuk, hány ezer dollár a napi bérleti díja egy-egy itt őrzött tárgynak, mert lehet, hogy nagyon dühösek leszünk a világ fennálló rendjére.
A városi könyvtár estjén nem csupán a fogyasztói társadalom ellentmondásait villantották fel közvetetten előttünk, hisz betekintést nyertünk a bálna- és delfinmegfigyelések fortélyaiba, valamint a tudományosan alátámasztott űrhajózásba, amelynek kapcsán felmerült és tisztázódott, miként pottyantanak az űrhajósok az űrben.
A gyulai tékában idén immár másodjára ünnepelt előadó ezúttal nem csak az élők szférájának hétköznapiságát tárta fel, hanem néhány nevesített halottét is. Temetőmustráján Columbo felügyelő (alias Peter Falk) sírjához és Marilyn Monroe egészen egyszerű urnájához vezetett el.
Legközelebb, vagyis jövő év februárjában Dubajban nézünk szét Radnóti Edittel.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
