Célba ért a sportmunkatárs
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az már az indulásnál sem zavart, hogy a sportfeladatokat eredetileg gyermekek részére készítették a Gyulai Várfürdő szakemberei, hiszen örök gyermekként mindig benne vagyok a mókázásban. Az olimpiai sportágakat felelevenítő vetélkedőben minden olyan feladatot kipróbálhattam, amit felnőttméretekkel is lehet játszani.
A tétre menő „versengést” a célbalövéssel kezdtük, amikor is a Békés megyei kötődésű olimpiai bajnok, Takács Károly nyomdokaiba léphettem.
Célra tarts!
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A következő feladatban egy akadálysoron keresztül vezetett az utam a célig, ezek közül az ugrálás igen szépen sikerült, ám a karikákon már nem fértem át, így ötven százalékosan tudtam teljesíteni a kihívást.
A harmadik karikámat, az átlag magyar sportoló által kevésbé ismert, krikett nevű játékon szereztem, miután sikeresen átpöccintettem a tíz „karikán” a labdát.
A negyedik szintet egy ész- és ügyességi játékkal érdemeltem ki, amikor is az egyensúlyomat igénybe vevő szerkezetben kellett egy labdát a helyére varázsolnom. Mindig is irigyeltem a kiváló egyensúlyérzékkel megáldott sportoló barátaimat, mivel eme képesség világéletemben hiányzott belőlem. Az olimpiai játékos megmérettetéseim közül ez a feladat volt a legnehezebben teljesíthető nekem.
Nem volt könnyű feladat
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az utolsó karikámat egy könnyed célba dobással vésettem karomra. Egy ökölvívónak – még ha olyan kissé „kiöregedő félben” is van, mint jómagam – nem lehetett különösebben nehéz a szem-kéz koordinációt igénylő feladat abszolválása.
Az olimpiai nap végén büszkén pózoltam jól megérdemelt aranyérmemmel és kupámmal, mint annak idején, amikor még ifjú kézilabdásként eufórikus lázban ünnepelhettem diákolimpiai győzelmemet.
