Baloghné Petri Márta és lili, aki angliában járt
Fotó: Gyulai Hírlap – Szabó Eszter
– A kislányom kapta a kutyust, majd én gondoztam, néhány éve pedig anyukámhoz került, aki kertes házban él. Nagyon szeretett ott lenni, néha elszökött, de mindig megkerült, s így volt ez egészen november 25-ig – kezdett bele történetükbe Márta.
Azon a napon már az internetes csevegők sem látták sehol, a kutyus nyom nélkül tűnt el. Heteken át semmi hír nem volt róla, majd a helyi állatvédőkhöz telefonált a tulajdonos. A kutyus chipje alapján akadt Lili nyomára.
Kiderült, hogy a házi kedvenc egy magyarok által működtetett angliai kisállat-kereskedés környékén van, és ahogy a mesében: új tulajdonosai telefonon megerősítették a hírt és biztosították a családot afelől, hogy visszaszolgáltatják kedvencüket.
Hozzátették, hogy tenyészteni akarták a kisállatot, amit Sarkadon vásárolták meg hatvanezer forintért. Arról nem szól a fáma, hogy törzskönyv és egyéb szükséges iratok híján ezt mégis miként tervezték megvalósítani a jóhiszeműnek gondolt vásárlók.
Joggal merül fel az a kérdés is, hogy a minden bizonnyal eltulajdonított kisállatnak vajon melyik állatorvos adott útlevelet a jogos tulajdonos ellenőrzése nélkül, ám a család előtt ez sem titok.
– Tudjuk a nevét, rajta volt a papíron, amit kaptunk az állatvédőktől. Kapcsolatba is léptünk vele, ő szállíttatta haza Lilikét. Kérdezte, hogy tettünk-e feljelentést, de eddig nem, örültünk, hogy visszakapjuk a kisállatot. Mi nem vagyunk nyomozók, nem tudhatjuk, ki hol vétett, ezért nem is ítélkezünk a történetben. A lényeg, hogy Lili megérkezett, és bár félénkebb, mint korábban, reméljük, hamar visszaszokik az otthonába – tette hozzá a tacskó boldog gazdája.
