A kutatás elsődleges célja volt a gyulai időskorúak, vagyis a hatvan éven felüliek életmódjának megismerése, feltárása, ennek érdekében a vizsgálati dimenziók, az időskorúak főbb demográfiai és státuszmutatóit követően, az otthoni élettér, a közérzet, a társas kapcsolatok, a szabadidő-szokások, a közlekedési és utazási szokások, az egészségi állapot és a táplálkozás, illetve a segítség, támogatás adása és várása voltak.
– A tanulmány elkészítésére elsősorban az inspirált, hogy az utóbbi időben számos negatív élmény érte ezt a korosztályt, ami sokszor igazságtalan is volt – beszélt a Gyulai Hírlapnak a kutatásról és a tanulmány megszületéséről dr. Szigeti Zoltán, aki az elmúlt években a turisztikai közvélemény-kutatások mellett a polgármesteri hivatal és a lakosság kapcsolatáról is készített szociológiai felmérést. – A nyugdíjasokkal beszélgetve, panaszaikat hallgatva gondoltam arra, érdemes lenne megnézni e korosztálynak az életét, ugyanakkor mint szociológust is érdekelt a saját korosztályom életmódja. Még 1982-ben Békéscsabán végeztem egy ehhez hasonló vizsgálatot, s kíváncsi voltam arra is, hogy a közben eltelt közel 25 esztendő milyen változásokat hozott.
A nyugdíjasokat több irányból is éri negatív hatás. Ezek egyike verbális, amikor ezt a korosztályt teszik felelőssé minden rosszért, mely napjaink társadalmában jelen van, sokszor igazságtalanul. Másrészt olyan intézkedések, mint a 13. havi nyugdíj elvonása vagy a nyugdíjkorrekció elhalasztása, súlyosan érintik az időseket. Az életmódjuk megismerésén túl igényeik rögzítése is fontos szempont volt, amellett, hogy a korosztály tagjai egymás életéről is tájékozódjanak, folytatta a szerző. Célként fogalmazódott meg az is, hogy a vizsgálat tapasztalatait a helyi társadalom, a szakma és a döntéshozók felé is továbbítsuk. Itt vagyunk, így élünk, ne feledkezzetek el rólunk, van, amiben várjuk a támogatást, segítséget, de mi is tudunk segítséget adni. Hiszen a felmérés azt is kimutatta, hogy ennek a korosztálynak több mint 50%-a nyújt rendszeres, konkrét segítséget a családjának vagy valamilyen társadalmi csoportnak. Dr. Szigeti Zoltán azt is hangsúlyozta, hogy a tanulmány az idős emberek védelmét helyezi előtérbe, és nem célja a mindennapi politikai érdekek szolgálata. – Támogatás és megrendelés nélkül készült a felmérés, és szeretném, ha a szakma és a civil szféra kezében maradna. Természetesen, örömmel vesszük, ha bármilyen politikai csoport a tanulmányt megismerve segíteni akar, akár csupán a tájékoztatás szintjén is – mondta a szociológus.
A kutatás során többféle szociológiai módszerrel történt az adatgyűjtés, részben kérdőíves interjúval, melyben önkitöltéssel 400 fő vett részt, részben mélyinterjúval, ahol irányított kérdésekkel, 2-3 órás beszélgetés során gyűltek össze a szükséges adatok. A mélyinterjúkat dr. Szigeti Zoltán készítette, száz emberrel beszélgetett el, akiknek nagyobbik része, nyolcvan fő a vizsgált korosztály tagja, míg a fennmaradó 20 fő pedig a velük valamilyen hivatalos kapcsolatban álló személyek közül került ki, így gondozók, orvosok, civil szervezetek vezetői, szociális intézmények vezetői is alanyai voltak a felmérésnek. A kérdőíves interjúknál kérdezőbiztosok segítették a munkát, a tanulmány elkészültében dr. Szigetiné Lévay Rózsa, a Magyar Vöröskereszt gyulai szervezetének ny. titkára, Kotroczó Henrietta szociális munkás és Kisháziné Vincze Judit informatikus voltak a kutatásvezető munkatársai. A kutatást az idős emberekkel foglalkozó állami, önkormányzati, civil szervezetek és intézmények is segítették együttműködésükkel.
Az alapsokaság, vagyis Gyula város 60 éven felüli lakossága 7229 főt foglal magába, mely a körülbelül 32 ezer fős lakosság 22,5%-a. – Nagyon kevesen tudják, hogy Gyula lakosságának egyharmada részesül valamilyen nyugdíjellátásban – emelte ki dr. Szigeti Zoltán. Az ellátottaknak majdnem a fele öregségi nyugdíjat kap, a másik felének pedig a legnagyobb részét a rokkantnyugdíjasok jelentik. Az időskorúak közel kétharmada nő, s míg a 60-65 év közöttieknél a nemek aránya közel azonos, úgy a 80 év felettieknél már kiugróan magas a nők száma. A vizsgált korosztály többsége aktív korában fizikai munkát végzett, az iskolai végzettséget felmérő adatokból pedig az is kiderül, hogy a férfiak az iskolázottabbak, amely a nemek közötti múltbéli társadalmi munkamegosztásból következik. A tanulmány a vizsgálat megkezdése előtt felállított hipotézist is igazolta, mely szerint a Gyulán élő nyugdíjaskorúak nem alkotnak homogén társadalmi csoportot. Tagjai jobban különböznek egymástól, mint bármelyik korosztály, s jellemző a háztartások közötti nagy jövedelemegyenlőtlenség is. Közös bennük, derül ki a tanulmány összegzéséből, hogy nem tekintik magukat eltartottaknak, mert úgy érzik, egész életükben tisztességesen dolgoztak, értékeket hoztak létre, felnevelték gyermekeiket, a járulékokat becsületesen fizették, adóforintjaikkal ma is hozzájárulnak az ország, a város működéséhez. A napokban nyomtatásban, könyv alakban is megjelenő tanulmány az időskorúak Gyula városához való kötödését is vizsgálva megállapítja, hogy többségük szeret itt élni, viszont mintegy 20%-a úgy érzi, a városnak csak másodrendű polgára. Felvetették, hogy véleményüket nem kérik ki, javaslataikra nem kíváncsiak, e korosztály érdekeit az önkormányzati testületben kellő hatékonysággal senki sem képviseli. A segélyek odaítélése sem eléggé körültekintő, hiszen a szerényebb, de rászoruló időskorúak sokszor rejtve maradnak. A civil szervezetek szerepe itt felerősödik, hiszen odafigyeléssel, felderítéssel sokat tehetnének a valóban rászoruló idős emberekért. (Folytatjuk)
