a csík zenekar koncertje a gyulai vigadóban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Nemzeti Kulturális Alap zenei kollégiumának támogatásával megvalósuló koncertsorozat első állomása Hajdúszoboszló, Körmend és Kecskemét városait megelőzve Gyula volt. A mintegy 70 perces műsort templomi helyszínekre tervezték, és az itteni koncert kivételével ott is hallhatja a közönség.
A szív húrjait megpendítő dallamok, valamint Pilinszky János, József Attila, Márai Sándor, Kosztolányi Dezső, Dzsida Jenő versei és ünnepi gondolatai nem csak pillanatnyi megállást csempésztek a zaklatott hétköznapokba, hanem a pillanat melegségét, valódi léleksimogató feloldódást, az adventi időszak méltó várakozását adták a hallgatóságnak.
Mert nincs nagyobb kaland, mint hazatalálni és felfedezni azt, ami már a miénk – mondta Pilinszkyt idézve a színpad mikrofonja előtt állva Őze Áron, akinek híresen szép orgánuma hol kellő lágysággal, hol pedig férfias komorsággal simult a termet körbejáró dallamokhoz. Amikor pedig Csík János hegedűjátéka vagy épp Szokolay Dongó Balázs dudálása – vagy aktuálisan bevetett más fúvós hangszere – gyönyörködtette a közönséget, a színpad szélén, egy zöld abrosszal letakart asztalnál egy pohár ital társaságában ülve hallgatta ő is a míves muzsikát.
„Alkotni vagyunk, nem dicsérni” – idézte később József Attilát az Imádság megfáradtaknak című verssel, így szentelve meg az adventi időszakot átható várakozást, az erő jó szándékába vetett hitet és a valamennyi hétköznapi apróságban megbúvó isteni kegyelmet: a könnyben és nevetésben, a tejben és a sóban, valamint azt a ki tudja miből merített bizalmat, hogy kedvesek vagyunk a Teremtő előtt, és mindenképp erősebbek gyönge életünknél, hisz fáradtan is dicséretéből keresünk új erőt.
Erőt, amire most – az egyházi év kezdetét, a bűnbánatot és a kisböjtöt egyaránt jelentő hetekben – különösen nagy szükség van, hisz a téli napforduló bekövetkeztéig ez most a legsötétebb időszak. Ilyenkor van legnagyobb szükségünk hitünkre, jó szándékunkra és szeretetünkre, s a bizalomra a kegyelemhez. Mert az, „aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé, szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből éppen azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek, órák, percek kattogó szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” (Pilinszky János: Hitünk titkairól)
Épp így lett ünnep maga ez a hétköznap esti várakozás. Az ebben a felállásban közönség előtt még nem játszó formáció (Őze Áron, Csík János, Szokolay „Dongó” Balázs, Barcza Zsolt, Bartók József) szándéka szerint a műsorból CD is készül, bár annak, aki hallotta, már így is emlékezetes ajándék marad.
„A fény felé” című adventi műsor méltó segítője a várakozásnak, József Attilát idézve maguk is elmormoltunk az imát: „Szabadíts meg a gonosztól. Akarom.”
