tojáság
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
Népi locsolóversek
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!
***
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
***
Erdély közepében kinyílott a rózsa,
Az elhagyott magyar nemzet gyönyörű bimbója.
Megöntözném százszor is én, szálljon áldás rája.
Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva.
Locsoljuk és áldjuk ezt a szép virágot,
ez terem a magyar népnek édes szabadságot.
***
Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
***
Cserebura nádikó,
Bújj elő te Nyuszikó!
Adjál tojást eleget,
Pirosat ám, de frisset!
***
E háznak kertjében van egy rózsatő,
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő.
Vizet öntök a fejére,
Szálljon áldás a kezére,
Az Istentől ezt kérem,
Piros tojás a bérem.
***
E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?
