Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Gyulai rímfaragó is kapott aranytollat Nagyszalontán

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • O. Sz. • KULTÚRA • 2015. március 28. 10:00
Gyulai rímfaragó is kapott aranytollat Nagyszalontán
Erdődi Ferenc Vilmos Arany a hóban című verse érdemelte ki az Aranytoll Versíró Pályázat fődíját
Erdődi Ferenc Vilmos

Gyulai rímfaragó is kapott aranytollat Nagyszalontán. A helyi Arany János Művelődési Egyesület idén először hirdette meg az Aranytoll Versíró Pályázatot, amelyben három korcsoportban – általános iskolai, középiskolai és a felnőtt kategóriában – mérettettek meg a beérkezett versek. Felnőtt korcsoportban a gyulai alkotó, Erdődi Ferenc Vilmos Arany a hóban című verse érdemelte ki a fődíjat.

A Gyulai Hírlapnak Erdődi Ferenc Vilmos, a Gyulai Alkotókör tagja elmondta, a Szalontai Naplóban olvasta a felhívást, és mivel ismerős Arany János szülővárosában, ezért szívesen látott hozzá egy olyan költemény megírásához, amelyben helyi vonatkozású információk is megtalálhatók. A vers megtetszett az ítészeknek, és Erdődi Ferenc Vilmos az első helyezettnek járó oklevelen kívül, egy naplócskát és egy aranyszínű töltőtollat kapott. Az „aranytoll” felirattal hirdeti: „Ilyen írószere csak annak van, aki az Arany János Művelődési Egyesület pályázatán próbálgatta szárnyait.”

- A helyezésemről e-mailben értesítettek, a nyereményt később juttatták el hozzám. Természetesen így is nagy az öröm, hisz a legnagyobb magyar költő szülővárosában verspályázaton nyerni egészen fantasztikus – mondta lapunknak a rímfaragó.

 

Erdődi Ferenc Vilmos: Arany a hóban

Itt a nagyparkban,
most nem nyílnak a rózsák.
Aranyban van most,
friss hóbuckák takarják.

Hideg fémként ülsz,
nem zavar a ropogás.
Csizmám zenéje,
mint hópehely-kondás.

Hívja hozzád,
a csendet egy rímre.
Egykori iskolád,
társad a télbe.

Leülnék a padra,
nem számít a havazás.
Csak hallgatni jöttem,
merev találkozás.

Te fémlócán hó sipkában,
fagyosan és viccesen.
Mögötted int Gábor Feribá,
s csak ülsz ott siketen.

Tudod Te jobban,
miért jöttem hozzád.
Költőnek szeretnék állni,
s így lenni hűséges szolgád!

Sírni jöttem,
szívem darabokban.
Pár perce a Petőfi-kútnál,
úsztam Ieánypofonban.

Nem kellek neki, mondta:
Majd ha brekeg a békás-kút!
Feléd szaladt erre,
reménység aranyút.

 

Összes cikk - lent (max 996px)
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)