Péntek és 13. Akik félnek ettől a kombinációtól, azoknak rossz hír: idén három is jut belőle. Az esztendő második, harmadik és 11. havában is „parázhatnak” a babonások, pedig csupán két história összeolvadásából jött létre a XIX. század közepén a péntek 13-tól való pánik. Mégis annyira elterjedt, hogy a pszichológia egy szép névvel is illette: paraszkavedekatriafóbiás, aki ezen a napon nem mozdul ki otthonról a dátum miatt.
Emiatt előfordul, hogy bizonyos középületekben nincs 13-as számú szoba, ahogy a New York-i felhőkarcolókban is a 14. emelet következik a 12. után. Sőt, hazánkban van olyan társasház, ahol a 12-es számú lakás után a 12/b, majd a 14-es következik.
A 13-as számot régóta tartják szerencsétlennek, amely onnan ered, hogy az utolsó vacsorán 13-an ültek az asztalnál: Krisztus és 12 tanítványa. A péntektől való riadalom szintén ókori eredetű: Rómában minden kivégzés pénteken volt, Jézust is ezen a napon feszítették keresztre. Tehát a babona két külön cselekményből alakult ki.
A hiedelem szépséghibája azonban éppen az, hogy mindkét történet ahhoz kapcsolódik, aki az ember lelki-szellemi megváltását hozta. Tehát hagyjuk a keresztényüldöző Nérótól származó patkószerencsét vagy a kelta druidák amulettjét, a négylevelű lóherét! Inkább adjunk hálát a Jóistennek, hogy egy újabb nappal tovább élvezhetjük az életet. Akármit is mutat a naptár.
