Századik születésnapját ünnepelte Radóczi András a gyulavári Kastélykert Idősek Otthonában. Az 1956-os gyulai városvezetés tagját M. Szabó András 56-os polgármester és dr. Görgényi Ernő, az Október 23. Alapítvány kurátora mellett Becsyné dr. Szabó Márta címzetes főjegyző és Varga Erzsébet aljegyző is felköszöntötte. András bácsi korához képest kitűnő egészségi állapotnak örvend, gyógyszert nem szed, csupán hallása és látása romlott meg.
Az ünnepelt cukrászfamília gyermekeként látta meg a napvilágot Derecskén. Az 1920-ban lezárt országhatár miatt nagyszüleinél, a romániai Biharpüspökiben rekedt, édesanyjának csak hét év elteltével sikerült hazacsempésznie. Itthon a hadapródiskola elvégzése után Győrben, majd Gyulán teljesített katonai szolgálatot patkolókovácsként, őrmesteri rangban. A második világháborúban több helyen is szolgált, egyebek mellett a Délvidék visszafoglalásának is részese volt.
András bácsi 1956-ban a gyulai vízgépészeti vállalatnál dolgozott kovácsként. Mivel tagja volt az akkori városvezetésnek, a forradalom leverése után börtönbüntetésre ítélték, és kitiltották Gyuláról. Forradalmi szerepvállalásáért Göncz Árpád köztársasági elnök elismerő oklevélben részesítette, és Gyula díszpolgárává választották.
– Mindig dolgoztam, nem voltam elkényeztetve – válaszolta a szépkorú ünnepelt a hosszú élet titkát firtató kérdésre. Mint mesélte, mindig nyitott szemmel járt a világban, s már gyermekkorában is érdekelték a technikai vívmányok. Legnagyobb sikerének azt tartja, hogy a második világháború idején sikerült rátalálnia egy Magyarországra átcsempészett beteg lóra, megmentve ezzel a teljes állatállományt a pusztulástól.
