Néhány általános tulajdonságból és néhány otthoni kísérlet segítségével el lehet dönteni, hogy meteoritot vagy csak egy meteoritra emlékeztető követ találtunk. Az elmúlt években egyre többen keresik fel a szakembereket, hogy találtak egy meteoritot, s a legtöbb sajnos vakriasztásnak bizonyul. A álmeteoritok nagy része természetes kő, éles, pattintott élekkel. A legtöbbször a kohósalak vicceli meg a megtalálót, ami nem is annyira meglepő, hiszen mind a kohósalak, mind egy valódi meteorit felülete meg van olvadva. A félreértésre az adhat leginkább okot, hogy olyan helyeken találják meg ezeket a köveket, ahol emberi tevékenység nyomai nem lelhetők fel.
A még frissen esett meteoritok felületét 1 mm, vagy még ennél is vékonyabb olvadt réteg található, színe tompa fekete, fekete vagy sötét szürke, ritkább esetekben barnás vagy üvegesen áttetsző. Ha hosszabb ideig volt kitéve a földi környezet hatásainak, akkor ez a kéreg be is rozsdásodhat. A kéreg külső felszínén esetleg ujjlenyomatszerű benyomódások is láthatók, melyet a folyamatos párolgás okoz, miközben a meteorit áthalad a földi légkörön. A meteoritokról emellett még érdemes azt is tudni, hogy többnyire egyenletesen lekerített sarkokkal rendelkeznek, éles sarkuk pedig csak akkor lehet, ha egy kőmeteorit összetörik a légkörön való áthaladás során, amely viszont nagyon ritkán fordul elő.
Ha valaki talált egy érdekes követ, amiről azt hiszi, hogy meteorit, akkor otthon, néhány egyszerű kísérlettel megbizonyosodhat róla, hogy tényleg egy meteoritot talált, vagy csak egy egyszerű kőről van szó. Első lépésként a mágneses tesztet érdemes elvégezni, mivel a meteoritok többsége mágnesezhető, hiszen még a kőmeteoritok is tartalmaznak fémet. Egy kicsi, de erős mágnest kössünk egy madzagra, majd közelítsük lassan a meteoritjelölt felé, és ha tényleg egy valódi meteorithoz van szerencsénk, akkor a mágnes megmozdul. A mágnest azért kell madzagra kötni, mert a meteoritok legnagyobb többsége a kőmeteoritok családjába tartozik, amelyekben olyan kevés lehet a fém, hogy a pusztán a kézben tartott mágnes esetén nem lehetne észrevenni a kis mozgásokat, amelyeket a gyenge vonzás okoz.
Ha a mágnesünk kileng a meteorit közelében, akkor jöhet a második vizsgálat: a súly és sűrűség vizsgálat. Mivel mindegyik meteorit tartalmaz fémet, így a meteoritok nehezebbek, mint egy ugyanakkora közönséges kő. Először meg kell mérni a súlyát, majd utána jöhet a sűrűség becslése. Egy mérőedénybe töltsünk vizet, melynek ismerjük a pontos térfogatát, majd belemártjuk a kődarabunkat, amely valamekkora térfogatváltozást fog okozni. Ennek ismerete után pedig megtudjuk mondani a kő sűrűségét.
Ha a talált kövünk sűrűsége nagyobb mint 3 g/cm3, akkor nagy valószínűséggel tényleg egy meteoritot tartunk a kezünkben. A kőmeteoritok sűrűsége tipikusan 3,6 g/cm3 , a vasmeteoritok sűrűsége 7,9 g/cm3, a kő-vas meteoritoké pedig 4,9 g/cm3, míg a természetes kövek sűrűsége kisebb, mint 3 g/cm3.
Ha ezen ellenőrzések után is fennáll az esély, hogy meteorit van a kezünkben, juttassuk el egy földtudományi intézetbe, ahol méltó képpen elhelyezik, és fel is jegyzik a becsületes megtaláló nevét. Minden új megtalált meteorit tudományos jelentőséggel bír, és egy valódi meteorit közkinccsé tételével hozzájárulhatunk a tudomány továbblépéséhez.
