Ebben az évben 50 éve, hogy először pódiumra lépett Banner Zoltán művészeti író, költő, előadóművész. Ebből az alkalomból Keddi kalács címmel tartott előadóestjét kedd este a könyvtár Simonyi-olvasóteremben láthatta a közönség.
Keddi kalács, mint a hétköznapi ünnepek szimbóluma, a mindennapok kulturális tápláléka. A létezés értelmére vonatkozóan feltett nagy kérdések, a járható utak iránymutató táblái verseken és személyes gondolatokon keresztül. Banner Zoltán, mint előadóművész április 29-én, a gyulai Arany János Művelődési Egyesület meghívására válogatott korábbi előadóestjeiből a Mogyoróssy János Városi Könyvtár Simonyi-olvasótermében.
- Az erdélyi költőkkel nem megfelelő a kapcsolatunk - hangsúlyozta bevezető beszédében Nagy László, a Gyulai Arany János Művelődési Egyesület elnöke, mielőtt közönség elé szólította az est ünnepeltjét.
A Szatmárnémetiben született, idén 82 éves Banner Zoltán a művészi pályafutásának 50. évfordulóját ünneplő, Keddi kalács című estjét Kenéz Ferenc A szülőföld átrendezése című versével indította, és a teljes ünnepi műsor versanyagát sem saját, hanem más költők verseiből állította össze eddigi, több mint tíz előadóestjéből szemezgetve.
- Ennek oka, hogy rámutassak azokra az utakra, mik mind egyfelé vezetnek. Mindig olyan verseket választottam, mik kiállják az idő próbáját, s a nagy versek, a klasszikusok mindig időszerűek tudnak maradni - mondta a költő.
E költeményeken keresztül olyan kérdésekre keresi a választ, melyeket már Petőfi is feltett 1846-ban, de azóta sem érkezett meg rájuk a felelet: „Érdemes-e magunkat másokért, a közösségért feláldozni?”, „Éljünk-e önnön örömünknek?”, „Használ-e a világnak, ki érte feláldozza magát?”, de hasonló területen kutakodnak Illyés Gyula Bartók című versének, Arany János Walesi bárdok sorainak, vagy épp a zárásként elhangzott Dzsida Jenő Tíz parancsolatának töredékei is.
Banner Zoltán 1964-ben lépett először pódiumra. Ahogy estje során vallotta, ezt az évfordulót több okból fakadóan sem állt szándékában megünnepelni. Egyrészt, mert nem ő hivatott erre, másrészt pedig szerinte ez a műfaj az idők során már annyira kikopott, hogy nem is lenne közönsége. De mégis eleget téve a meghívásnak, összeállította a Keddi kalács című, ezúttal is bemutatott műsort, mi rámutatott a fél évszázados pálya néhány állomására, de főként az anyaország határain kívül élő magyarság helyzetére, megmaradási lehetőségeire irányítva a figyelmet.
A több mint ezer tanulmány, cikk, katalógus-előszó szerzője, negyvennyolc könyv írója, rádió- és TV-műsorok szerkesztője és szereplője az elmúlt fél évszázad során több mint 200 kiállítást nyitott meg és rendezett Erdélyben és Magyarországon egyaránt. Szerkesztette a kolozsvári Utunk című irodalmi-művészeti hetilapot (1958-1987), ami 1946-tól az 1989-es fordulatig jelent meg, majd helyét a Helikon töltötte be. Kutatási területe a XX. századi és a kortárs magyar művészet, főként az erdélyi magyar és a Békés megyei régió területe.
Miután 1988-ban áttelepült Magyarországra, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum munkatársaként dolgozott 1999-ig, szerkesztette az Új Aurórát, majd 1991-től a Sodrást. A békéscsabai Körösi Csoma Főiskola vizuális nevelési tanszékének vezetőtanára (1994-1997), de az erdélyi 20. századi művészeti alkotások ma is aktív népszerűsítője. A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével 2012-ben tüntették ki.
A jubileum alkalmából Nagy László, a Gyulai Arany János Művelődési Egyesület elnöke egy Reményik Sándor által dedikált vers másolatával ajándékozta meg a fellépőt.
