Idén ünnepli fennállásának három évtizedes évfordulóját az Erkel Ferenc Vegyes Kar. Ebből az alkalomból Erkel Ferenc születésnapján adott jubileumi koncertet a gyulai kórus. Az énekegyüttes az elmúlt évek során bejárta és „áténekelte” Európát, kiérdemelt több elismerést, többek között a közelmúltban megkapta a Békés megyéért díjat is. Nem csoda hát, hogy kicsinynek bizonyult a gyulai városháza díszterme, ahol a pótszékeken túl zsúfolásig megteltek az állóhelyek is.
A városunk nagy zeneszerzőjéről elnevezett énekkar a Szózattal üdvözölte a közönséget, majd dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere mondott köszöntőt. A városvezető beszédében tisztelgett a nemzeti opera megteremtőjének emléke és szellemi öröksége előtt, valamint vitán és politikai kurzuson felülállónak nevezte Erkel személyét, amely Gyula város kulturális életének egyik origója volt a múltban, ahogyan a jelenben is az, és a jövőben is az lesz.
- Erkel Ferenc lassan elnyeri az őt megillető helyét a magyar nemzet kultúrájában és a köztudatban is. Az Operaházban immár két éve a főbejáratnál álló egész alakos Erkel-szobor megkoszorúzásával indul az évad, az idei esztendőtől kezdve pedig a hazai kulturális élet november 7-ét a magyar opera napjaként említi. Az Erkel Színház is e napon, névadója születésének évfordulóján nyitja meg újra kapuit teljes pompájában a közönség előtt. Erkel emlékéhez akkor vagyunk a leghűségesebbek, ha zenei örökségét őrizzük és ápoljuk. Ezt a nemes küldetést tűzte zászlajára városunk legismertebb és legelismertebb kórusa, az Erkel Ferenc Vegyes Kar. A zeneművészet és Erkel iránti elkötelezettségükkel őrzik a magyar kultúra lángját, mindannyiunk örömére és büszkeségére – mondta dr. Görgényi Ernő.
Házigazdaként dr. Petróczky István, a kórus egyesületének elnöke köszöntötte a hallgatóságot. Beszédében az elmúlt esztendőket, a külföldi és hazai koncerteket idézte fel, a kedves menyegzői énekeket, a svájci tájakat, hegyeket, az erdélyi szívszorító élményeket, a neves személyiségeket, illetve a velük való közös fellépéseket, valamint a vidám hangulatú utazásokat, a szakmai és baráti kapcsolatokat, találkozásokat és a közönség megtisztelő érdeklődését emlegette.
A Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. által szervezett ünnepi műsorban először Erkel Ferenc Buzgó kebellel című művét hallhattuk, amelyet a szerző Göndöcs Benedek felkérésére a gyulai római katolikus templom centenáriumára írt 1875-ben. Nemzeti himnuszunk szerzőjén kívül hallhattunk műveket J. S. Bach, F. Mendelssohn, Kodály Zoltán, Szokolay Sándor és Bárdos Lajos komponisták tollából. A hangversenyen közreműködött Áchim Erzsébet orgonaművész zongorán, Nátor Éva művésztanár zongorán, Tokai Ágnes énekművész, valamint a svájci Johannes Josi, aki énekhangjával és karmesteri pálcával vállalt részt a koncerten.
Az esten elhangzottak azok nevei is, akik már nem az élők sorában, hanem az angyalok kórusában énekelnek. Őértük szólt A. I. Webber Pie Jesu című műve, amely után taps helyett néma főhajtással emlékezett a megjelent tömeg.
Az előadás közben a publikum a saját szemével is megbizonyosodhatott a kórus élményekben gazdag elmúlt éveiről, Pukkis Edit vetített összeállítása rengeteg eseményről, fellépésről, utazásról és díjról adott számot a nézőseregnek.
A Perlaki Attila által vezényelt Erkel kórus hangversenyén felcsendültek még Liszt Ferenc, G. Fauré, E. Elgar és J. G. Rheinberger néhány darabja, majd a miniszteri elismeréssel kitűntetett karnagy szóban köszöntötte a kórus egykori tagjait, kísérőit, zenészeit, illetve jelenlegi vezetőit, segítőit, valamint a motiváló hallgatóságot.
A harminc éves Erkel Ferenc Vegyes Kar a tenoráriából kórusművé alakított, azóta védjegyévé vált Hazám, hazám… című himnusszal búcsúzott közönségétől, amely állva, vastapssal érdemelte ki a ráadást.
