Mészáros Kálmán 1894. május 8-án született Gyulán. Gyermekkorát Gyulán töltötte, az Almásy grófok vadaskertjének szomszédságában levő családi házukban.
Az egykori Vadaskert utcában, a régi kemping helyén állt a nádfedeles szülői ház, a kert végében folyt az Élővíz-csatorna, ahol öt testvérével együtt nevelkedett édesapja szerény könyvtárosi fizetéséből. Édesapja, Mészáros Lajos kertész volt, nevét keresztszülőjétől, Gyöngyösi Kálmántól "örökölte". A gyulai Római Katolikus Főgimnáziumban németül, latinul és görögül tanult.
A tehetséges fiú a főgimnázium elvégzése után, 1913-ban iratkozott be az egyetemre. A természet iránti rajongása, figyelme az állatok iránt már gyermekként megmutatkozott. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosdoktori diplomával az első világháború frontjain tett szert sebészi gyakorlatra.
A diploma megszerzése után nem tudott elhelyezkedni, kisegítő orvosként dolgozott. Jövedelmét összegyűjtve külföldön kívánt letelepedni, lehetőség szerint olyan országban, ahol kevés az orvos, és így biztosan munkához juthat. 1924-ben indult Franciaországba, ahonnan az Angkor nevű gőzös fedélzetén folytatta útját. Vonattal érkezett meg Abesszínia fővárosába, Addisz-Abebába. Néhány hónap után Godzsám tartomány fejedelmének, Ras Hailuhnak az udvari orvosaként kapott alkalmazást. Sok csalódás várt rá, hiszen a gyógyítómunka legalapvetőbb feltételeit sem biztosították. Az ígért kórház, jól felszerelt orvosi lakás a valóságban egy nyomorúságos sárkunyhót jelentett. Fizetést hónapokig nem kapott. A helybéliek gyanakvóan, már-már ellenségesen fogadták a disznóólra emlékeztető hajlékban elszállásolt orvosdoktort. Helyzete csak több hónapos erőfeszítést követően javult.
A vigaszt a vadászat lehetősége jelentette számára. A zebrától a tehénantilopig, az oryksztól az oroszlánig, a kafferbivalytól az elefántig szinte minden nagyvadat puskavégre fogott. Zeis mozigépével rengeteg felvételt készített. A szafarik során Etiópia szinte minden vidékére eljutott, az európai ember számára szinte elképzelhetetlen körülmények között.
Közben maláriában szenvedőket kezelt, és trópusi férgekkel fertőzött bennszülötteket gyógyított, sebészeti műtéteket hajtott végre, és szüléseket vezetett le.
Az etióp trónörökös keresztapját egy sikeres műtéttel meggyógyította, aki ezért beajánlotta a császári udvarhoz. Hailé Szelasszié – akinek 1930. november 2-i koronázási ünnepségén is részt vett – 1930-ban abesszín főorvossá nevezte ki. A gondári lázadás során tanúsított helytállásáért megkapta a legmagasabb etióp kitüntetést, az Etiópia Tiszti Csillagának Lovagja Arany Érdemrendet.
Egyedülálló vadászteljesítménye volt, amikor 1931-ben egy perc alatt négy oroszlánt ejtett el 9,3-as Magnum golyókat használva. Az utolsóként meglőtt állat hörgő ordítással támadt rá, s végül mindössze kétméternyi távolságból lőtte agyon az állatok királyát. A kísérő amhara szolgák is bámulattal nézték a nem mindennapi teljesítményt. Mészáros Kálmán későbbi visszaemlékezésében írta: „Nem tagadom, kissé büszke örömmel fogtam a fényképezéshez, hiszen tudtommal egy perc alatt négy fejlett oroszlánt, s köztük két hímet nemigen lőtt még egy afrikai vadász sem.”
Az abesszíniai esztendők után, 1938-ban Mészáros Kálmán hazatért, s Kiskunfélegyházán, majd Ároktőn folytatott orvosi gyakorlatot. Nyugdíjas éveit Mezőcsáton töltötte. A Magyar Földrajzi Múzeum kiállításán látható etióp kitüntetése, az Etiópia Tiszti Csillagjának Lovagja Érdemrend, melyet több mint egy évtizedes abesszíniai orvosi munkájáért kapott Hailé Szelasszié császártól.
Amikor 1956 őszén a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított Kittenberger-gyűjtemény elégett, a tulajdonában lévő trófeákat és állatbőröket felajánlotta a múzeumnak. A nagy Afrika-vadász 1971. szeptember 25-én Mezőcsáton hunyt el.
Élete azzal telt, hogy a szenvedő embereken segített, de saját panaszaival, cukorbajával nem sokat törődött. Örökül hagyott dokumentumait lánya, Feyér Lászlóné adományozta 1985-ben a Magyar Földrajzi Múzeumnak.
