Családias, már-már meghitt hangulatban telt Takács István gyulai születésű költő író-olvasó találkozója tegnap este a Mogyoróssy János Városi Könyvtár földszinti előadójában, hiszen a szerzőt számos régi, kedves ismerőse is megajándékozta jelenlétével és figyelmével. A bibliotéka által szervezett Őszi könyvtári hét utolsó programján az érdeklődők nemcsak az alkotó ars poeticáját és verseit ismerhették meg, hanem életútjának megrázó pillanatait is.
Az estet a Pécsett élő poéta egyik gyulai barátja, Bíró Ferenc nyitotta meg hawaiigitár-játékával, majd a házigazda, Dézsi János könyvtárigazgató osztotta meg Takács István bemutatkozó sorait a hallgatósággal.
– Az irodalmi alapokat egyetemi tanulmányaim után, felnőttkorban sajátítottam el egy retorikai kurzus ideje alatt, azóta tudom és hittel hiszem, hogy a magyar nyelv nagyon szép, és az írás izgalmas játék a szókkal és betűkkel. Az írást megelőzően egész életemben műszaki dolgokkal foglalkoztam a szakképzés területén. A szakoktatás és a nevelés kitöltötte az életem, és az ügy megszállottjaként végeztem hivatásként a rám bízott feladatokat. Az írás számomra új kihívást jelentett, és megpróbáltam azt is a legjobb tudásom szerint művelni – állt a felolvasott szövegben.
Mint megtudtuk, a retorikai kurzus elvégzése után Takács István ontotta magából a verseket, az is előfordult, hogy egy év alatt két kötetre való szöveget írt meg. A költészettel kacérkodó alkotó elmondta: azért vágott bele a versírásba, mert napjaink rohanó világában üzenete van számunkra, költeményeivel azt szeretné elősegíteni, hogy az emberek segítsék egymást, törődjenek egymással. Verseivel a mára elcsépelt, devalválódott szavakat szeretné feléleszteni.
Az író-olvasó találkozón hallhattunk bordalt, valamint szerelmes, politikai tárgyú, televíziós műsor ihlette és a „mecseki áhítatról” szóló verset is. A poéta természetesen azokat a költeményeit is megosztotta a jelenlévőkkel, amelyek a szeretett városhoz, Gyulához kapcsolódnak. A könyvtárigazgatóval folytatott beszélgetésből kiderült: Takács István a véletlennek köszönheti Alföldhöz való kötődését. A költő ugyanis édesanyja betegsége miatt született meg Gyulán, ahová időről időre visszatér. Torokszorító, egyben megdöbbentő élmény volt, amikor a szerző elmesélte, hogy mostohája hogyan verte halálra 22 hónapos kisöccsét. A kitörölhetetlen, fájdalmas emlékek a szövegekben is tetten érhetők, az alkotó számos verse szól nehéz gyermekkoráról.
Takács István az est végén költeményeivel ajándékozta meg a megjelenteket, akik biztosak lehetnek benne, nem utoljára találkozhattak a költővel második otthonában: Gyulán.
