Kövesdi Dóra (tanuló):
– Én már másodikos gimnazistaként kortárs segítő lettem, és ötödik évemet töltöm el a Hetedhét Játékvárosban. Szabó Enikővel, a Mi egy Másért titkárával korábbról ismertük egymást, tetszett, amit mesélt a tevékenységről, és a beállítottságom is illik ahhoz, hogy kortárs segítő legyek. Nem mondom, hogy pszichológusképzésben van részünk, de sokat segít a személyiség fejlesztésében. Nagyon jó a társaság, nem mellékesen fejlődik a kommunikációnk, sokat játszunk, csapatépítő tréningeken veszünk részt, és mi is tartunk foglalkozásokat a kisebbeknek. Nagyon szeretek kis gyerkőcökkel foglalkozni, ez már gimiben is így volt. Talán ezért is választottam a tanítói szakot az ELTE-n. Úgy gondolom, hogy a pályaválasztásban is irányt mutatott a kortárs segítés.
Egri Nóra (tanuló):
– Én Dóri által váltam kortárs segítővé. Eljöttek az iskolába, elmondták, miről is van szó. Elgondolkodtam azon, hogy igazából nem veszthetek semmit, ha belevágok: megismerek más embereket, és saját magamat is. Főként a kis harmadikosokkal szeretek foglalkozni. Hozzájuk minden hónapban ellátogatunk, foglalkozásokat tartunk nekik. Sokkal közvetlenebbek a gyerekek, amikor nem a tanáraikkal, hanem kortárs segítővel beszélgetnek például a kábítószerekről. Azt is szeretem, hogy a többi segítővel nagyon összetartunk, bár néhol elég nagy a korkülönbség. De azok, akik egy időben kapták meg a képzésüket, rendszeresen találkoznak egymással. Jó hobbi, és hasznosan töltjük el a szabadidőt. Annak ellenére, hogy szeretek a gyerekekkel foglalkozni, egyelőre közgazdásznak készülök. De még majd meglátjuk, hogy mit hoz a sors.
