– Milyen jövőképet vizionál a gyulai kulturális intézményrendszernek?
– Az intézményrendszer dolgozói ma erőn felül teljesítenek. Az Almásy–Wenckheim-kastély kiállítóközpontként hasznosítása szintén jelentős forrásokat kíván majd, bizonyára szükség lesz a rendszer újragondolására. A feltételek biztosításához szükséges információkkal a városvezetésnek kell rendelkeznie.
– Civil- és üzletemberként is részt vesz a gyulai kulturális életben. Meg lehet ebből élni Gyulán?
– Nem vagyok üzletember. Civilként mindig az értékmentésre, annak közzétételére és az önálló munka feltételeinek megteremtésére törekedtem. Csapatemberként 23 évig nagyon sokat dolgoztam a közszolgálati elektronikus médiában Budapesten. Mindez jó alap ahhoz, hogy szabadabban tegyem azt ma, amiről azt gondolom, hogy van értelme. Persze ma Gyulán szinte mindenből nehéz megélni, de nagy erőt jelent a család. Sajnos sokan kilátástalan helyzetben kénytelenek elhagyni városunkat. Olyan gyulaiak mentek el külföldre munkát, otthont, békét keresni, akiket a kilátástalanság, a mellőzöttség lökött ki a városból.
– Ha ma a kultúra területén változtathatna egyetlen egy dolgon, Gyulán, mi lenne az?
– A Kohán-örökség és a gyulai művésztelep az országos sajtó és művészeti élet ingerküszöbét is elérő menedzselésére nagyobb energiát fordítanék. Első lépés ehhez a Kohán Alapítvány létrehozása lenne. Az induláshoz, számvetéshez kitűnő alapot adhat a Kohán Múzeum új helyre költözése.
