Teljes fényében pompázik a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság Tájvízháza, melyet ma délelőtt egy 900 millió eurót meghaladó projekt részeként adtak át a Városháza utca 25. szám alatt.Az épületbe látogatók Havassy Péter történész szakértelmének köszönhetően a Körös- Berettyó és Ér- völgye természeti környezetét, védett élővilágát, vízügy- és fürdőtörténeti emlékeit bemutató kiállítást tekinthettek meg.
A tárlatvezetés előtt azonban a KÖVIZIG Táj- és víztörténetet bemutató, oktató és információs házak a Körös-, Berettyó- és Ér-völgyében - TÁJVÍZHÁZ -”elnevezésű pályázatnak projektzáróját tartották meg a szervezők. A KÖVIZIG mint vezető partner a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program pályázati konstrukciójába sikerrel nyújtott be pályázatot, melyben partnere a romániai Szalacs Község Önkormányzata lett. A 100%-os támogatási intenzitású pályázatból a KÖVIZIG-re eső rész 430 millió euro.
Bak Sándor, az igazgatóság vezetője köszöntőjében elmondta, hogy a projekttel egy régi álom vált valóra. Még 1974-ben megfogalmazódott, hogy a Körösök völgyét, vízgazdálkodást és egyéb vízzel kapcsolatos értékeket tájház formájában intézményesítsék. Takács Lajos akkori igazgató létrehozta a Bodoky Károly Vízügyi Múzeumot, majd 1986-ban dr. Budai Péter döntött az épület hasznosításáról.
Az épület Gyula város idegenforgalmi folyosójában helyezkedik el, ezért minden bizonnyal szívesen látogatják majd a turisták is a bemutatóházat. Bak Sándor történelmi visszatekintéséből kiderült, hogy a ház már egy 1806-os térképen felismerhető és a 1859-es birtokösszeírásoknak köszönhetően azt is tudjuk, hogy akkor Pap József mézeskalácskészítő tulajdonában volt. Fia, Pap Lajos 1887-ben gőz- és kádfürdőt alakított ki és 1944-ig fürdőként funkcionált az egység. Ugyan 1952-ben államosították a céget, de a város 1965-ig tovább üzemeltette. 1993-ban 5 fős apartmant és tárgyalót alakított ki az igazgatóság a Pálffy utcába eső szárnyban, ugyanakkor az utcafront szépen lassan a város szégyene lett – emlékeztetett a folyamatokra Bak Sándor. 1999-re elkészültek a felújításhoz szükséges engedélyes és kivitelezési tervek. Nyolc sikertelen pályázat után egy határon átnyúló pályázati lehetőségnek köszönhetően 2011-ben megszületett a támogatási szerződés és a megvalósítás 2013. június 30-ra befejeződött.
A program mottója két ország, egy cél, közös siker. A partnerség a szlogenhez híven oly jól sikerült, hogy a beruházások lezárultával sem szakad meg a kapcsolat és a tájházműködtetések folyamatában is találkozási pontokat terveznek az üzemeltetők.
Dr. Görgényi Ernő polgármester a beszédében a város múltját, jelenét és jövőjét meghatározó kiállítást méltatta. A döntéshozóknak küldetése közé tartozik az értékek megőrzése, melyek között az épületek helyreállítása is fontos szempont. A városvezető rámutatott, hogy vidékünk képét a neolit kor óta a víz határozza meg. Gyarapodást hozott, de pusztítást is. A víz nem ismer államhatárokat ezért is olyan megbecsült tagjai társadalmunknak a vízügyi szakemberek. Nekik köszönhető, hogy ki tudjuk aknázni a folyók adta lehetőséget. A Körösök mellett gazdaságunk meghatározó elemére, a fürdőkultúránkra is kitért a polgármester.
Horváth Béla, Szalacs község polgármestere a román oldalon elkészült tájházat mutatta be. A Gróf Komáromi Csipkés György Ottományi Kúriája 520 ezer euróból épült újjá, a projektnek köszönhetően a 250 éves freskókat is restaurálni tudták a kivitelezés során.
- Az épületnek vízügyi múzeum a rendeltetése, de magyar örökség. Jöhetnek a századok, akkor is a mién lesz és a neve Gróf Komáromi Csipkés György Ottományi Kúriája marad – mondta Horváth Béla.
