A hóesés és a hideg idő miatt a március 15-i ünnepséget idén a Petőfi tér helyett a városháza dísztermében tartották meg. A rendkívüli időjárási viszonyok miatt nemcsak a délelőtti program helyszíne változott meg, hanem a délutáni ünnepi képviselő-testületi ülés időpontja is, a kitüntetéseket ugyanis ezúttal az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 165. évfordulója alkalmából szervezett rendezvény végén adta át a város polgármestere, dr. Görgényi Ernő.
A 12 pont és a Nemzeti dal, a szabad magyar sajtó első termékeinek képével díszített teremben Somogyváry Ákos karnagy, az Erkel Társaság elnöke köszöntötte a szépszámú hallgatóságot. Erkel Ferenc egyenes ági leszármazottja beszédében azt az állásfoglalást osztotta meg az egybegyűltekkel, amelyet a legnagyobb magyar zenei szervezetekkel közösen jelentettek meg március 14-én. Közleményükben Erkel Ferenc Kölcsey Ferenc versére írt himnuszának védelmében, annak méltatlan megszólaltatása ellen emelték fel szavukat.
A Himnusz eléneklése után Baráth János református lelkész mondott ünnepi beszédet a városháza dísztermében, majd a Kossuth-díjas Kaláka együttes és Simon Kornél színművész adta elő közös műsorát. A fellépők előadásuk végén a hallgatósággal együtt szavalták el a Nemzeti dalt. A rendezvény a Petőfi-szobor megkoszorúzásával zárult.
Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Baráth János ünnepi beszédét.
Honfitársaim! Gyulai Polgárok! Tisztelt Gyula városával együtt ünneplő vendégeink!
Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit ebben a zord, télies időben. Kellemetlen ez az időjárás az ünnepléshez, arra viszont mégiscsak jó, hogy általa jobban megértsük, mi is történt 165 évvel ezelőtt. Ezen állításomra azonban nemsokára visszatérünk.
Az igaznak az emlékezete áldott – olvassuk a Példabeszédek könyvében. Március 15-én, nemzeti identitásunk egyik legfontosabb ünnepén, azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk. Emlékezzünk a 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire és eseményeire. A teljesség igénye nélkül néhány eseményt villantsunk fel, amely nem csupán múltidézés, de a jelenre és jövendőre is útmutatást tud adni.
1848 tavasza Európában a népek tavasza. Forradalmi megmozdulások tapasztalhatók több európai országban. Február 22-én kitör a párizsi forradalom, március 13-án pedig a bécsi forradalom. Ezalatt Magyarországon több szálon futnak az események, de március 15-én nálunk is megindul a forradalom.
Itt engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Tanulmányi éveimből közel 10 évet a Sárospataki Református Kollégiumban töltöttem. Ebben a kollégiumban tanult a forradalom és szabadságharc több jelentős személyisége, többek között városunk díszpolgára, Kossuth Lajos. A pataki diákságról a következő mondást jegyezték föl: Míg a legtöbb diák kipipál az ablakon, azaz pipázik az ablakban, és várja a tavaszt, addig a pataki diák elébe megy a tavasznak.
Ez a mentalitás történt meg 1848-ban. Nem tétlenül szemlélték a népek tavaszát, hogy mi történik a többi országban. Nem abban reménykedtek, hogy ha a többi országban változás áll be, akkor talán hazánkat is elérik annak pozitív hatásai. Hanem elébe mentek a népek tavaszának, nem várták a változást, hanem ők maguk igyekeztek megváltoztatni a dolgokat jó irányba. Ugyanis az 1848-as tavaszi átalakulás nem egy pillanatnyi forradalmi fellángolás volt, hanem közel két évtizedes előkészítő munka előzte meg. Bár ekkor még nem a forradalomra, hanem a változásokra készültek. Ennek köszönhetően az országunk hosszú évszázadok után először nyeri vissza önállóságát. Majd a külső támadás ellen önálló hadsereget szervezett, és megkezdődött Magyarország honvédő háborúja. Gyula városa is kivette a részét a szabadságharcból. Nemzetőrséget állítottak fel, amelyet '48 júniusában már délvidéken bevetettek. Nagy mennyiségű hadifelszerelést állítottak elő, és lőporkészítő műhely is dolgozott a városban. Az Árpád utcai református iskolában, a mai Magvető Református Iskola régi épületében pedig Damjanich 7. hadosztályának kórháza működött.
Európában mindenütt hamar leverték a forradalmat, Magyarország azonban sokáig tartotta magát. A magyarok elszántságát és kitartását, hazaszeretetét jól tükrözi, hogy a Habsburgok csak a cári Oroszország segítségével tudtak győzelmet aratni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön. A szabadság ügye látszólag elbukott.
Ezek után szomorú események helyszíne lett városunk. Az aradi tizenhárom vértanú közül bizonyosan nyolcat, más forrás szerint 10 tábornokot itt szállásoltak el, és innen vitték őket Aradra a vérbíróság elé. Itt fegyvereztek le 1300 vagy más adatok szerint 2000 honvéd tisztet is.
Hiába való volt tehát minden küzdelem? Válaszoljunk erre szózatunk soraival: Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiába onta vért, / S keservben annyi hű kebel / Szakadt meg a honért. / Az nem lehet, hogy ész, erő, / És oly szent akarat / Hiába sorvadozzanak / Egy átoksúly alatt. / Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor, mely után / Buzgó imádság epedez / Százezrek ajakán.
Nehezen, de eljött később egy jobb kor. A szabadságharcot bár leverték, de erkölcsi ereje a vértanúk példája révén azóta is hat a lelkekben. Ez az ünnep hamarabb lett piros betűs ünnep a szívekben, mint a naptárban. Volt idő, amikor tiltották, volt amikor rossz szemmel nézték, volt amikor félremagyarázták. A magyar szívek mégis jól értették ennek az ünnepnek a jelentőségét. Deák Ferenc mondta: „Igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”
Azt ígértem, elmondom, mi köze ennek a téli időnek 1848/49-es szabadságharchoz. Természetesen mondandómat jelképesen értem. Az elmúlt napokban úgy éreztük, vége a télnek és végre itt a tavasz. Éreztük melegét, láttuk a jeleit egy-egy rügyező fán és bokron, bimbódzó virágon. Most azonban egy időre visszatért a tél, és fagyossá vált minden. Az 1800-as évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy az a feudális rendszer, ami kialakult és megcsontosodott, idejét múlt és tarthatatlan. Szükséges, hogy elinduljon egy új társadalmi rend az igazságosság, a szabadság és egyenlőség útján. A '48-as forradalom és szabadságharc ezt hozta el a magyarok számára. Egy ideig úgy nézett ki, hogy Magyarország önálló, szabad életet élhet, és elindult az új társadalmi berendezkedés. A múlt azonban egy időre visszaköszönt és megfagyasztotta, szó szerint vérbe fagyasztotta a jövendőt. Tudjuk időjárásunkról, hogy ez a télies idő, már nem sokáig maradhat itt és végül eljön a tavasz. Úgy mindazok a folyamatok, amelyek '48-ban elindultak, csak egy időre álltak meg, s végül mégiscsak végbementek. Ezért ünnepelhetünk most egy önálló, szabad, országban.
Honfitársaim! Tisztelt Ünneplők!
Jézus mondja: Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Őseink a legdrágábbat, életüket adták azért, hogy mi szabadon élhessünk. Vajon mit kezdünk ezzel a szabadsággal, és egyáltalán mit értünk a szabadságon? Olvastam egy férfiről, aki nagyon szeretett hajózni, mert ahogyan hajójával szelte a tenger habjait mindig olyan szabadnak érezte magát. Eldöntötte, hogy kis hajójával átszeli a csendes óceánt. Több napi hajózás után elromlott a hajó elektronikája, és megszűnt a kapcsolata a parttal, és elektronikus tájékozódó rendszere is használhatatlanná vált. Több nap után érkezett meg hozzá a segítség. Ezek után azt mondta ez a férfi: A végtelen szabadság óceánján, ahol szabadon indulhattam bármely irányba, két nap után rádöbbentem, hogy már nem is szabad vagyok, hanem elveszett. Útmutatás, értékrend nélkül a mai társadalom is ebbe az állapotba kerül. Sajnos nagyon sok jele látszik ennek. Bocsássanak meg nekem azok, akiket zavar, ha Isten és az ő igéje felhozódik egy ilyen városi ünnepen. Az én életem azonban Istené és hazámé, ezért egy gondolatot engedjenek meg nekem.
Isten igéje, útmutatása nélkül célt téveszt társadalmunk, országunk. Istennek köszönhetjük, hogy annyi vesztett szabadságharc, forradalom háború után még él nemzet e hazán. Ezt vallja Petőfi Sándor is Isten csodája című versében, ahol Isten csodája, hogy még áll hazánk vallomása többször is felcsendül! Ezért tanítjuk gyerekeinket Isten és a haza szeretetére. Ezt foglalja össze egyik énekünk, amelyet fiataljainknak tanítunk: E földre születtünk, hazánk védjük és szeretjük, / mert oly sok vérbe került a szabadság. / Mégis félve él e nemzet és nincs reménysugár, / mert ha nem kap helyet Isten,nincs tovább! / A bűn csak győz és terjed, és nő a félhomály, / ezért kell, hogy végre megértsük mi történt a Golgotán! / Kezünket kulcsoljuk össze, / boruljunk térdre, / imádsággal kezdjünk új csatát, / szeretni és bízni kéne, most összefogni végre, / e nép majd egyszer Isten mellé áll!
Honfitársaim! Tisztelt Ünneplők!
A '48-asok nem a változást várták, hanem ők maguk igyekeztek megváltoztatni a dolgokat jó irányba. Ezzel kivívták nagyon sok nemzet elismerését. Zárójelesen jegyzem meg, elismerésükről, és igazságunkról biztosítottak, de segíteni nem segítettek. Ez így volt '48-ban és '56-ban is! Ezért ebben a nehéz időszakban, a világgazdasági válságban, erőt kell meríteni március 15. példájából. Jól tudom, milyen nehéz élethelyzetben élnek családok, vállalkozások, akik a napi létért küzdenek. Megvannak országunknak, városunknak is az örömei, de a problémai is. Ezért nekünk nem abban kell reménykednünk, hátha jobbra fordul életünk, hanem Isten segítségével igyekeznünk kell a helyes irányba terelni a dolgokat. Ehhez összefogásra van szükség. Ebben voltak erősek a '48-asok. Különböző személyiségű, pártállású, vallású, nemzetiségű emberek tudtak összefogni. Nem értettek mindenben egyet, de haza és a jövő fontosabb volt számukra mindennél. Bizonyára ismerték Arany János szavait: Élni fog a nemzet, amely összetart. Továbbá ismerték Széchenyi István szavait: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”
Amíg széthúzunk, amíg egyéni érdekek, hasznok, sértődések fontosabbak hazánk, városunk ügyénél, addig csak rombolunk és a jövőt tesszük tönkre. Egyik '48-as szabadságharcot ábrázoló dombormű alatt a következő felirat található: Honfi! E tábla előtt, ha megállsz mondd …. örömmel Megtettétek, amit tőletek a haza várt! Gyermekeink, unokáink a mi életünk lenyomata után vajon mondhatják-e: Megtettétek, amit tőletek a haza várt!
Adja Isten, hogy így legyen!
Végezetül két kéréssel szeretném befejezni ünnepi beszédemet. Az első az ég felé száll:”Isten, áldd meg a magyart!” A második önökhöz szól: „Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar!”
* * *
Az ünnepséget követően a képviselő-testület döntése alapján dr. Görgényi Ernő polgármester „Kiváló Polgár” címet adományozott Daróczi Lászlónak, a Gyulai Közüzemi Kft. ügyvezető igazgatójának több évtizedes, a város szolgálatában magas színvonalon végzett vezetői tevékenységéért. „Gyula Városért” kitüntetésben részesült Szabó Anikó, a Segítő Kezek Idősek Otthona vezetője az intézményben és a város különböző közösségeiben kifejtett kiemelkedő tevékenységéért, dr. Regős Károlyné gyógyszerész kiemelkedő hivatástudattal, a város betegeiért végzett több évtizedes tevékenységéért, valamint a Gyulai Vasipari Kft. kollektívája a magas színvonalon végzett szakmai tevékenységéért.
Gyula Város Képviselő-testülete „Gyula Város Oktatásáért” kitüntetést adományozott Bálintné Turai Erzsébetnek, a Karácsonyi János Katolikus Általános Iskola volt vezetőjének több évtizedes elhivatott, példamutató munkájáért. „Gyula Város Kultúrájáért” kitüntetést vehetett át dr. Erdmann Gyula, a Békés Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója a város kulturális életéért és kulturális értékeinek megőrzéséért végzett kiemelkedő tevékenységéért. „Gyula Város Sportjáért” kitüntetésben részesült Szentléleki Béla, a Gyulai Termál FC utánpótlás-igazgatója a város sportéletében és az utánpótlás-nevelésben kifejtett kiemelkedő munkásságáért. A városvezető „Gyula Város Szolgálatáért” kitüntetést adott át Nyisztor Györgynek, a Gyulai Közüzemi Kft. útellenőrének a kiemelkedő szorgalommal, magas színvonalú szakmaisággal végzett tevékenységéért, Juhászné Petri Hajnalkának, a Gyulai Alapfokú Közoktatási Intézmény Dürer Albert Általános Iskola tagintézmény-vezetőjének a városért, az iskoláért és annak közösségéért végzett állhatatos munkájáért, valamint dr. Molnár Katalinnak, a gyulai polgármesteri hivatal szervezési- és jogicsoport-vezetőjének a kiemelkedő hivatástudattal, felelősséggel és szorgalommal végzett példamutató tevékenységéért. A díszteremben dr. Gyarmati István-díjat vehetett át dr. Pocsay Gábor, a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház nyugalmazott osztályvezető főorvosa kiemelkedő szakmai munkásságáért és szerteágazó közéleti szerepvállalásáért.
Hende Csaba miniszter a Honvédelemért kitüntető címet adományozott dr. Jakubecz Sándornak, a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház nyugalmazott szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvosának több évtizedes munkájáért. Az elismerést a kitüntetett fia vette át dr. Kovács József országgyűlési képviselőtől.
