A Gyulai Hírlap 2008/28. számában már beszámoltam városunk egykori földesurának, báró Harruckern Ferencnek a szinte teljesen üres – mivel mögötte az elhunytnak csupán egy hajtincse található – gyulai síremlékéről. Van azonban a belvárosi plébániatemplomban, a bal oldali hajóban, a szentély mellett két másik – pontosabban egyesített – díszes emlékmű is. Nos, ezek alatt, mögött szintén nem nyugszik senki sem.
Ez, a Dunaiszky szobrász família által 1839-ben készített – baváriai gránitkeretből és keresztből, valamint két márványtáblából álló – kettős síremlék báró Harruckern Ferenc unokájának, gróf Wenckheim Ferencnek és az ő menyének, Niczky Mária grófnőnek állít emléket. Magukat az emlékműveket Wenckheim gróf özvegye, gróf Pálffy Borbála, illetve fia, gróf Wenckheim József emeltette.
Gróf Wenckheim Ferenc – a Wiener Zeitung 1838/62. számának tudósítása szerint – a bécsi Hohenbrücke 143. szám alatt, 1838. március 13-án, életének 53. évében hunyt el, és a Bécs melletti Hietzing (napjainkban az osztrák főváros 13. kerülete) temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Menye, gróf Wenckheim Józsefné született gróf Niczky Mária – a kőszegi halotti anyakönyvi bejegyzése szerint – a Vas vármegyei Kőszegen, 1837. április 7-én, 23 évesen hunyt el, és április 10-én temették el a vasi kisváros köztemetőjében.
Említésre méltó adalék, hogy az asszony férje, az 1869-ban elhalálozott Wenckheim József gróf – második feleségével, az 1878-ban elhunyt Jankovich Stefániával együtt – a gyulai Szentkereszt temető kápolnája alatt alussza örök álmát.
