A téma miatt láthatóan kissé feszengve, ám – Dézsi János, a Mogyoróssy János Városi Könyvtár igazgatójának szavaival élve – megfelelően provokatív hangulatban ült a Simonyi-olvasóterem asztalához Darvasi Ferenc író, Kiss Judit Ágnes József Attila-díjas költő, író és Kiss László író. A szokottnál kicsit nagyobb izgalom persze érthető: nem könnyű az ember lelkét pontosan egy olvasóteremnyi ember elé kitenni. A téma pedig – lássuk be – véresen komoly, a szerelemmel nem lehet tréfálni, a szerelembe bele lehet halni.
A Független Egyesület által szervezett rendezvényen a meghívott vendégek egymást faggatva beszélgettek a szerelemhez kapcsolódó témákról, a romantikáról, a szenvedélyről és az alkotás szenvedélyéről. Az „Arannyal s égi kékkel” címet viselő estet Dézsi János vezette fel, aki egy intim vallomással indította a diskurzust: a könyvtáros szívének oly’ kedves Dsida Jenő-verset mindig szerette volna elmondani egy hölgyismerősének, de sosem sikerült.
Az olvasóteremben elsőként a romantika mibenlétét próbálták meghatározni az írók. Abban mindhárman egyetértettek, nem lehet pontosan definiálni a fogalmat, hiszen az mindenkinek mást jelent. A romantikának van egy irodalomtörténeti és egy hétköznapi értelmezése is – vetette fel Kiss Judit Ágnes. Szerinte a fogalom egyik lehetséges megközelítése lehet, ha arra keressük a választ, hiszünk-e a két ember között fennmaradó szerelemben. Ebben az esetben ő romantikusnak tartja magát.
Kiss László ezzel szemben hitetlennek vallja magát e téren. Az író a fogalmat az egyetemista éveit idéző sztorival igyekezett meghatározni, melynek konklúziója szerint az a romantika, ha valaki megpróbálja megtagadni önmagát, de nem tud uralkodni a valóságos természetén.
Az immár a Magvető Kiadónál szerkesztő Darvasi Ferenc elárulta, ő inkább érzelgős volt, mint romantikus, ami sokszor a szövegeiben is problémát jelentett, mert tele voltak giccses oldalhajtásokkal.
Kiss Judit Ágnes szerint az európai irodalomban a szerelem romantikus szerelemként van jelen, s a legnagyobb romantikus sztorinak a Rómeó és Júliát tekinthetjük, amely valójában egy ötnapos flört története, aminek csúnya vége van. A romantikus szerelmek tehát arról szólnak, hogy belezuhanunk egymásba, és mindennek nagyon rossz vége lesz, a működő kapcsolatok pedig arról, hogy nagyon óvatosan kiépítünk egymás felé utakat. Kérdés, hogy ki lehet-e ezt a kettőt békíteni egymással.
A Bárka szerkesztője egészen más szemszögből közelítette meg a sírig tartó szerelem problematikáját: a romantikus viszony szemléltetésére egyik kedvenc szerelmes figuráját, Stendhal Vörös és feketéjének főszereplőjét, Julien Sorelt hozta fel példaként, akit iszonyatosan visz előre a szenvedély.
A szerelem, a szenvedély és romantika összefüggései az alkotás szenvedélye felé irányították a beszélgetést. Kiss Judit Ágnestől megtudtuk, kezdetben azzal a szenvedéllyel írt, mint 16 éves korában, és meg kellett tanulnia, hogy a szövegekkel az első megírás után is foglalkoznia kell. Mint mondta, a prózával nagyon sok munka van, de verset lehet szenvedélyesen is írni, s azok a legjobb pillanatok, amikor úgy érzi, semmi köze a vershez. A költő szerint a romantikus szerelemnél csak a romantikus szerelemben való csalódás teszi alkalmasabbá az embert arra, hogy írjon.
A gyulai író úgy véli, kell egyfajta látószög, ahonnan ráláthat az ember arra az élményre, amin éppen vagy már régóta túl van. Nagymamája elvesztése után számára ezt a látószöget az öreg Árnyas utcai ház tornáca jelentette.
Kiss Judit Ágnes ezzel szemben úgy gondolja, a lelkiállapot ideje egészen másképp működik, s az alkotás segítségével még a gyász vagy a szakítás utáni gyász állapotából is ki lehet lépni egy-egy pillanatra.
Az irodalmi esten felolvasott szövegek leginkább a kiszolgáltatottságról, a szakítás fájdalmáról és a csalódásról vallottak. Darvasi Ferenc Elválik című novelláját, Kiss Judit Ágnes néhány versét, Kiss László pedig Látogatás című novellájának egy részletét olvasta fel a közönségnek.
A rendezvény végén Dézsi János kérdésére a család is szóba került. Darvasi Ferenc a téma kapcsán a Bovarynét és Háy János Xanadu című művét említette. Kiss Judit Ágnestől megtudtuk, nem hisz a család gondolatában, Kiss László számára pedig csupa pozitív érzelmet jelent a fogalom.
