Régen a németvárosi asszonyok kertjéből nem hiányozhatott a rozmaring. Ízesítették vele az ételeket, de illata miatt is termesztették. A muskátlival együtt jellegzetes növénye, virága a sváb nemzetiségű portáknak. A kék- fehér színezet pedig a gyulai németek színe. Innen már csak egy szép gondolat kellett, hogy az idei sváb szüreti bálba érkezőket kék-fehér szalaggal átfogott rozmaringszállal fogadják a szervezők. Az ilyetén készült kitűzők az összetartozást jelképezték azon az esten, amelyet immár kilencedik alkalommal rendeztek meg Németváros nemzetiségükre büszke lakosai. A Park étteremben rendezett ünnepen a hagyományokat természetesen még sok egyéb idézte, úgy a díszítés, mint a szürethez, és magához a szüreti bálhoz kapcsolódó szokások felelevenítése. Mindenekelőtt a messze hangzó muzsika, amit két harmonika és egy szaxofon jókedvű zenésze szolgáltatott talpalávalóul, a hamar táncra perdülők legnagyobb örömére.
A csősz idén is árgus szemekkel vigyázta a fellógatott szőlőfürtöket, s míg az elmúlt években –mivel rendszeresen műsorral készültek – az Implomos diákok lopkodták a szemeket, most középiskolás lányok vidám serege vállalkozott arra, hogy kijátsszák a bottal fenyegetőző őrzőt. A szemfüleseknek még külön ajándék is járt, akinek viszont nem sikerült, száz forintjába került a lebukás. A kergetésből nagy visítozással azonban a fiatalok jöttek ki győztesen. Ezalatt javában folyt a szüretelés a terasz kemencéje mellett. Sebestény Andrásnak, aki irányította a folyamatot, már a dédnagyszülei is szőlősgazdák voltak, kérésünkre szívesen el is mesélte a szüretelés menetét, a körülötte folyó hagyományokat. A szőlődarálást a préselés követte, s a két férfikéz – azaz négy, azaz három, a segítő egyik karja ugyanis gipszben pihent – szorgos munkájának gyümölcséért hosszú sor állt (magam kétszer is odatartottam a poharam az isteni finomságú mustért). A kisebbek ugyanakkor szervezett verseny keretében igazi lopótökkel csenték a szőlőlevet, az első helyeket azok szerezték, akik leghamarabb fenékig ürítették a csuprukat. A felnőttek ugyanezt borral vitték véghez…
Így aztán kellő emelkedettséggel élvezték mindannyian a 7 órakor fellépő temesvári Német Fórum táncegyüttesének és kórusának kedves, hagyományos német néptánccal, népdalokkal összeállított műsorát. A szép terítékre németvárosi disznótoros vacsora került: becsinált leves, hurka, kolbász, sültek, káposzta. A népi játékok sorából nem maradt el a söprűs tánc és a székfoglaló, nem hiányzott semmi hát az önfeledt szórakozáshoz. A bálon ki népviseletben, ki „civil” ünneplőjében élvezte az alkalmat, amikor családjával, barátaival együtt a sváb hagyományok újraélésének örömével tölthetett egy izgalmas, szép estét. A Német Kisebbségi Önkormányzat ezúton is köszöni Gerhard Stengel, Mikus Éva, a Pápa család, Sebestény András, valamint a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Közalapítvány Kuratórium és mások segítségét.
