A Szlovák Köztársaság Főkonzulátusa megállapodott Békés Megye Önkormányzatával és három Békés megyei város: Békéscsaba, Gyula és Orosháza önkormányzataival hangversenyek rendezésében. Így került sor városunkban a Kassai Állami Filharmonikus Zenekar koncertjére az Erkel Ferenc Művelődési Ház színháztermében. Az eseményen Stefan Dano főkonzul is megjelent, aki üdvözlő beszédében kifejezte reményét, hogy a hangversenysorozat hozzájárul a két nemzet közötti kapcsolat erősödéséhez. Városunk nevében Dr. Erdmann Gyula alpolgármester köszöntötte a főkonzult és a művészeket, majd a következőket mondotta: – Kormányok és politikusok jönnek-mennek, de a népek maradnak ezért fontos, hogy közöttük hidak épüljenek. Ilyen hidat épít ez a mostani alkalom is. Reméljük, hogy a többség átkel rajtuk, akik pedig még nem akarnak rálépni ezekre a hidakra, azok előtt továbbra is nyitva áll a lehetőség.
A műsor a barokktól a 20. századig mutatott be műveket részben olyan szerzőktől, akiket ritkán hallhatunk. Mirko Krajci a mai szlovák zeneszerzők középkorosztályának egyik legtehetségesebbje, otthon karmesterként és a Szlovák Rádió zenei rendezőjeként is ismert. Ünnepi nyitánya érthető, élvezhető zene volt. Franz Krommer cseh zeneszerző élete első felében magyar városokban volt zenekarvezető, majd a Habsburgok utolsó udvari zeneszerzőjeként fejezte be életét 1831-ben. Szerzeményei között legeredetibbek a fúvós hangszerekre készült kompozíciói. Ezt igazolta az előadott mű is, amely a „Koncert két klarinétra és zenekarra” címet viselte. Mendelssohn szép, A-dúr, „Olasz” szimfóniája az előzőeknél bizonyára jóval ismerősebben csengett a hallgatóság fülében. Ráadásként egy-egy temperamentumos Bartók, illetve Dvorák szerzeménnyel lepték meg a közönséget. A szép hangzású kassai zenekart Zbynek Müller vezényelte, klarinéton közreműködött Július Klein és Martin Svec. A kihangosítástól, – amely szimfonikus zenekarok esetében nem szokás – talán el lehetett volna tekinteni.
Ma, amikor a szlovákiai nyelvtörvény miatt, többen egy ilyen eseménytől távol maradhatnak bizonyára nem a szokásos erőkifejtést igényli a közönségszervezés. Mégsem jó, ha az egyharmados ház hiányzó helyeit kivezényelt diákokkal töltik fel. A műsorvezető látva a veszélyt, kérte, hogy a tételek között ne tapsoljanak, persze egy-két vásott kamasz belevitte a közönséget az alkalmatlan tapsolásba. Az átmenet nélküli vastapsnak és újrázásnak is kiérződött a „balhé” jellege, amit nyilván észrevettek a muzsikusok. Ez a „megoldás”, amely több évtizeddel ezelőtti időket idézett fel, reméljük nem lesz újra gyakorlat Gyulán. Mindez nem von le semmit a kassaiak által nyújtott igényes előadás értékéből, de hagy némi kellemetlen szájízt.
