Szituációs játékokkal tűzdelt szociográfiai dokumentumkomédiának vagy valami ilyesminek lehetett tegnap este tanúja a Gyulai Várszínház nézővel csurig megtelt kamaraterme. A mű írója, Tasnádi István és rendezője, Dömötör Tamás gondoskodtak róla, hogy Charles Darwin A fajok eredete című könyvének elhangzó részletei és a darabban szereplő hominidák megnyilvánulásainak párhuzama merénylet legyen a rekeszizom ellen.
Az emberi fejlődéstörténet tudományos narratívája közbeni ingergazdag színjáték több érzékszervre (és belső szervre) is hatott egyszerre. Csavarta az orrunkat a cigifüst vagy a kiömlött, langyos sör szaga, és önkéntelenül köhintettünk, hogy oda fog égni a rezsóra feltett, már füstölni készülő tükörtojás, és érintésközelből láttuk, ahogy a szereplők egy redvás kukából – szó szerint – a szemétből falatoznak. Kétségkívül különös érzés gyomorforgató émelygés közben pukkadozni a röhögéstől. A darwini elmélet kritikája már adott. A naturalisztikus összkép tovább bővül primitív burleszkkel, intelligens iróniával, olykor ordenáré textusokkal és groteszk fordulatokkal, egyszóval humorral.
Az emberi fejlődés története azonban csak kerete a darabnak, hiszen többféle szálon fut a cselekmény. Az egyik a kezdő képből megismert három lecsúszott „homo sapiens” hétköznapjait mutatja be, egy másikban rövid monológokban ismerhetjük meg a szereplők előéletét, amelyet aztán a történet főszála, közös filmjük forgatása köt össze a végkifejlettel, amely tulajdonképpen a komédia kezdetének előzménye is. Időparadoxon, filmjük egyszerre jelenük, történetük kezdete és végkifejlete is.
A főszál három összecsavarodott élettörténet, amelyből kiderül, hogyan válik egy seftes, pitiáner vállalkozóból önjelölt filmproducer (Scherer Péter), egy magának való (élet)művész(kedő)ből kiállhatatlan, primadonnáskodó filmrendező (Mucsi Zoltán) és egy stiklis kocsmárosból csirketelepi gondozó (Thuróczy Szabolcs), később Gallus, az őstyúk (Pötyi kakas) társszereplője. Közös „alkotásuk” kasszasikert ígér és garantált 100 ezer nézőt, igaz nem a mozikban, hanem egy csirketelepen, ugyanis a készülő alkotás elsődleges célja a tojások számának növelése. Az eredmény természetesen teljes csőd, amely bizonyos mennyiségű alkohol hatására végül a tönk szélére juttatja hőseinket.
A tragikus élettörténetek felvonultatása, valamint a darwini elmélet több szintű kritikája többet nyújt egyszerű komédiánál. Az elsőrangú színészek szabadjára engedett professzionális játéka és szituációs improvizációik okozta szinte folyamatos hahotázás azonban túlharsogja a rejtett mondanivalót. A darabot nem is vette senki túl komolyan, hiszen egy kevés apróért jó minőségű eleséget szórtak elénk, tulajdonképpeni csirkéknek. Végül mindenképpen ki kell jelenteni: „a forgatás alatt egyetlen állat sem sérült meg”. Sőt, kitűnően szórakoztunk!
