A hagyománytisztelet kelt életre bennünk, amikor évente részt veszünk a kegytemplomunk búcsúünnepén, a virágbúcsún. Október hónap a rózsafűzér hónapja. Ez az imádkozási forma, nem imahalmozás, főképp nem imamalmozás, hanem a megélt hitünk begyakorlása, rögzítése az imádság által. Gyakoroljuk azt az alázatot, amely minden keresztény ember hivatása. A szent olvasó az Úr Anyjához szóló imádság. Krisztus életéből vett eseményeknek a szemlélésére összpontosít, azokra amelyekhez a Szűzanya kapcsolódik. Akik a rózsafűzért imádkozzák, arra kapnak meghívást, hogy képesek legyenek tökéletes összhangba hozni imádságukat az életükkel.
A Gyergyószentmiklósi Mária Társulat kedvelt énekének néhány sora:
Mária kertjében kinyílott a rózsa,
Jertek hív társaim kössük koszorúba:
Égi virágokkal fel van ékesítve,
Tűzzük fel Szűz Anyánk drága szűz fejére.
Olvasók asszonya, ó szép Szűz Mária,
Mennynek és a földnek ékes királynéja:
Ezen szép koszorút, vedd kedvesen tőlünk,
Nagy örömmel nyújtjuk neked szívünk lelkünk.
Az imádság, a közösen elmondott imádság, közösséget hoz létre. Azonosulni tudunk/akarunk másokkal, a másik emberrel. Elindulunk az EGO- centrikustól, a személyes felé. A közösség, mint „hálózat”, illetve „szövet”, vagyis web- írja Eric Wolf. A közösségekre, mint önmagukat alakító és integráló rendszerekre tekinthetünk, amelyek saját törvények szerint működnek. A közösség tulajdonképpen nem más, mint a csoportkapcsolatok hálózata. ( web of group relations). Ebben a régióban is felvetődik a kérdés, ( hiszen a templomi zarándokok mintegy250 kmsugarú körből érkeztek), a nyelv által, avagy a közösség tagjai által teremtődik-e a kultúra. A szakrális közösség nemcsak beszélőközösség, hanem interakciókban élő természetes közösség. Nemcsak az együttérzés és utánzás, hanem a képalkotás igénye is fellép a Mária ünneplésben. A szónak két funkciója volt a lélekben. Az egyik a közlő, a másik, hogy megtestesítse a fogalmakat.
Erről Bálint Sándor így ír egyik írásában: „ Hajdan falusi értelmezés szerint a gyermek nagy tisztesség. Városi családoknál sem volt ez másként. A nemzet, tegyük hozzá: az egészséges és jó erkölcsű nemzet fönnmaradásának egyik alapja a helyes és jó párválasztás. A jó erkölcsben és szeretetben élő családok igyekeztek tisztességben fölnevelni gyermekeiket. A családi erkölcsiség korántsem a házassággal kezdődik, hanem akkor, amikor a fiatalok kiszemelik egymást és azon igyekeznek, hogy az otthonról hozott jó tulajdonságokat magukban és egymásban megőrizzék. Nem csak egymást tisztelték, hanem egymás családját, rokonságát is, melynek révén egy-egy településen voltaképpen mindenki megtisztelte a másik embert, családot, mivel bizonyos fokon rokonokká lettek. A tisztességgel vállalt, végzett munka mindig meghozta a maga gyümölcsét. Ha valaki másokért is igyekezett jót tenni, azt így becsülték: „ Adassék néki nagy tisztesség.”
Az ember a kommunikáció „hálójából”, a vonzások és választások interakcióiból, a hétköznapokból zúgásából be tud lépni a találkozások csöndjébe, abba az ünneplésbe, amelyet csak a személyes jelenlétben tapasztalhatunk meg. A megtisztulás egyszerűbbé nemesíti lelkünket.
A zarándokokkal mi is elmondhatjuk:
Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzánk szent angyalát,
Terjessze ránk szent áldását,
Bátorítsa szívünk álmát.
Istennek boldog angyala,
Zarándokságunk gyámola,
Oktass tudatlanságunkban,
Te vezérelj utainkban.
Járhassunk az igaz útban,
Isten parancsolatjában,
Végre veled egyetemben
Örökösök legyünk mennyben.
Amen
