Három – pontosabban egy különálló és egy kettős – síremlék található a belvárosi Nádi Boldogasszony plébániatemplomban, de ezek mind „üresek”. Gróf Wenckheim Ferenc, gróf Wenckheim Józsefné született Niczky Mária grófnő és báró Harruckern Ferenc emlékművei mögött mindössze az utóbbinak egy hajtincse található.
Van azonban egy személy, aki „teljes testi mivoltában” a templomban – a bejárat mellett, a baloldalon, a lorettói-kápolna alatt – alussza örök álmát. Igaz, neki nincs síremléke, csak egy, 1998-ban elhelyezett márványtábla emlékeztet arra, hogy „Ebben a kápolnában nyugszik HIDASSY JAKAB c. kanonok gyulai plébános 1746–1798”.
Nevezett pap a Heves vármegyei Átányban, 1746-ban, vagy 1747 januárjában látta meg a napvilágot. Nagyváradon, 1768-ban szentelték pappá, majd a püspöki udvarba került, mint káplán és iktató. 1772-ben főpásztora székelyhídi plébánossá nevezte ki, hat év múlva, 1778. október 1-én pedig elnyerte a gyulai plébániát. Ekkor lett kerületi esperes, majd 1788-ban tiszteletbeli nagyváradi kanonok. Számos, a híveiért és a városért tett „jó cselekedete” mellett, 1782-ben – a saját költségén – ő építtette a templom kórusa alá a lorettói-kápolnát. Végrendeletében pedig meghagyta, hogy a földi maradványait ezen oltár alá temessék el.
És, hogy a végrendeletének ezen részét végrehajtották, azt – többek között – a gyulai római katolikus plébánia anyakönyvéből tudhatjuk meg. A halotti bejegyzés tanúsága szerint az 1798. szeptember 15-én elhunyt főtisztelendő Hidasy Jakab úr („Reverendissimus D. Jacobus Hidasy”) a plébániatemplomban temettetett el („In Eccl. Parochiali sepultus”). A temetési szertartást Jánosi József endrődi plébános, Némethy András békési plébános és Folykusházy Antal gyulai káplán végezte.
Karácsonyi János kutatásaiból még azt is tudjuk, hogy erre az eseményre 1798. szeptember 17-én került sor. Ugyancsak ő említi meg – a Hidassy Jakabról szóló és a Békés című lapban, 1898-ban megjelent tanulmányában –, hogy egy „városi legenda” szerint „e férfiú szent életű volt s testének sanyargatása végett az úgynevezett ciliciumot, vagyis a testen sebet okozó vasövet hordott”. (Ha valaki egy ciliciumot szeretne látni, akkor csak nézze meg „A Da Vinci-kód” című amerikai filmet…)
