Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház megbízott főigazgatója ma délután személyesen adta át az Erkel Emlékházban az árverésen elnyert Erkel-színházi tárgyakat. Cillei Ulrik levele és Gertrudisz trónszéke ezentúl az emlékházban tekinthetők meg. Az, hogy a tárgyak városunkba kerültek, nagyrészt Szőke Margitnak, az Erkel Társaság ügyvezetőjének köszönhető, aki kitalálója és motorja is volt az emlékház gyűjteményének ilyen formán történő gazdagításának. Az átadó ünnepség szomorú epizóddal, egy nekrológ felolvasásával kezdődött. D. Nagy András, az Erkel Ferenc Társaság alapító titkára, a társaság Örökös Tiszteletbeli Titkára szeptember 19-én, 14.45 órakor, életének 81. évében elhunyt a Békés Megyei Tüdőkórház krónikus osztályán.
Az Operaház igazgatója irigylésre méltónak nevezte az Erkel Emlékház berendezését és interaktív eszközeit, mint fogalmazott, az Operaházban, a Királyi lépcsőházban is hasonlót kell csinálni. Ókovács Szilveszter az új évad első – Erkel Ferenc: Hunyadi László című – darabjának kulisszatitkaiba is beavatta a hallgatóságot. Többek között arra kérte a rendezőt, hogy a darab politikai, érzelmi drámáját mutassa meg, ami nagyon egyszerűen összefoglalható: bizonyos magyar uraknak az az ár sem nagy a hatalom átvételéért, hogy a külföld segítségét kérjék. Ez a Hunyadi László lecsupaszítva. V. László nem magyar király, de a magyarok királya és azért, hogy Gara nádor a Hunyadi klánnal elbánjon, V. László zsoldosai segítségét is igénybe veszi és célját mindenféle gazsággal el is éri.
– Egészen elképesztő, hogy a történet egész világot érintő érvényessége megvan, hiszen az ember nem változik. A ruházata, a vértje, a cilindere változhat, maga az emberi gonoszság vagy jóság nem változik. Az, hogy a gyulaiak összefogtak és közadakozásból ezeket a színpadi kellékeket megvásárolták, az példamutató volt – summázta a főigazgató.
– Úgy gondolom, hogy az Erkel-életmű méltó értékelésében megbizonyosodhattunk arról, hogy jó irányú folyamatnak vagyunk tagjai. Mi, gyulaiak nemcsak az Erkel-emlékév kapcsán, de az azt megelőzően is sokszor panaszkodtunk, hogy úgy érezzük, Erkel életművét a magyar értelmiség egy része nem kezeli kellőképpen. Sajnos ennek több bizonyítékát láthattuk az Erkel-emlékévben is, főleg a liberális kultúrpolitikát támogató médiában jelentek meg Erkel életművét, jelentőségét fitymáló cikkek. Alapvetően a hallgatás jellemezte az évet. Az önkormányzatunk és az Erkel Társaság is erejéhez mérten mindent megtett, hogy méltóképpen emlékezzünk meg. A mai nap szimbolikus része egyrészt abból áll, hogy főigazgató úr személyesen ellátogatott az Erkel Emlékházba, amelynek azért is van nagy jelentősége, mert tudomásom szerint még egy Magyar Állami Operaház főigazgató sem látogatott el az Erkel Ferenc Emlékházba. Ne véletlen a látogatás, aminek önmagában is értéke van. Azért nem véletlen, mert emögött olyan fontos tények vannak, amik azt mutatják, hogy elmozdulás következett be. Főigazgató úr Magyarország legnagyobb befogadóképességű színházát, az Erkel Színházat újraindítja, és kulturális életünkben nagy jelentőséggel bír, hogy az Operaház az évadát egy Erkel opera bemutatásával kezdi. Az itt elhangzottak is mind azt mutatják, hogy az Opera jelenlegi vezetése értékként kezeli Erkel életművét – hangzott el dr. Görgényi Ernő beszédében.
Erkel Ferenc testvérének dédunokája Erkel Ferenc is részt vett a rendezvényen, melynek végén a városnak ajándékozta a zeneszerző karmesterpálcáját és egy szipkát.
