Árgyelán Mihályné (nyugdíjas):
– A jó szilvalekvár titka, hogy sokáig kell főzni, hajnali feltevéstől estig, folyamatos kavarás mellett. Ehhez a legjobb a bercencei szilva, mert ennek több a húsa. A dzsemek rövidebb idő alatt készülnek el, mint a lekvárok. Leggyakrabban csipkebogyólekvárt, valamint földieper-, szeder- és áfonyadzsemet szoktam főzni az otthon megtermelt gyümölcsből. Ezeket nádcukorral készítem el, ez sűrűsíti be. A csipkebogyólekvár készítése nagyon körülményes, hiszen minden szemet külön meg kell fogni. Ez csak akkor lesz jó, ha a bogyót az első fagy megcsípte. A dzsemeket dzsemfixszel tartósítom, a szilvához nem kell tenni semmit.
Lévai Ildikó (lekvárkészítő):
– A jó lekvár titka a jó gyümölcs. Én a nagyapámtól tanultam szilvalekvárt főzni. A lekvárt érdemes üstben, szabad tűzön főzni. Cukor nélkül és kristálycukorral is szoktam lekvárt készíteni, de előszeretettel használok nyírfacukrot is, mert ez a diabetikus készítményekhez is jó. Van, amit hőkezeléssel tartósítok, de ez nem minden gyümölcsnél válik be. Ezekhez minimális mennyiségű kálium-szorbátot teszek. Az erdei bogyósok – az erdei szamóca, erdei málna és a kökény – a kedvenceim. Ízesíteni is szoktam a lekvárokat. Fontos, hogy az ízesítés harmonizáljon a gyümölccsel, a kész lekvár egységet alkosson.
A Gyulai Hírlap Online aktuális kérdésére Ön is válaszolhat a jobboldali SZAVAZÁS menüpontban.
