A titokzatos déli kontinens megismerésének története a 18. századra nyúlik vissza, bár a polinézek legendái szerint „Óceánia vikingjei” már a 7. században eljutottak a „nagy fehér sziklák” közelébe. A déli sarkkört elsőként minden idők egyik legnagyobb földrajzi utazója, Ausztrália felfedezője, az angol James Cook hajója érte el 1773 januárjában, de a kontinenst nem találta meg. Jó egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a norvég Carsten Borchgrevink 1895-ben elsőként lépjen az ismeretlen földrészre. Hamarosan megindult a halálos küzdelem a déli pólus meghódításának dicsőségéért. Amundsen és csapata 1911. december 14-én kitűzte a zászlót, míg a brit Scott kapitány egy hónappal később érte el az Északi-sarkot.
A Déli-sarkvidék tudományos feltérképezése és feltárása a különböző nemzetek kutatóállomásainak létesítésével indult meg az 1930-as évektől kezdve. Ebbe a tudományos munkába kapcsolódott be 1975-ben Farkas Edit Erzsébet, aki 1921. október 13-án Gyulán látta meg a napvilágot. Édesanyja, Csendes Erzsébet, édesapja Farkas István újságíró, szerkesztő, író volt, akinek a múlt század harmincas és negyvenes éveiben több regénye jelent meg.
Farkas Edit kora gyermekkorát töltötte Gyulán, elemi és középiskolai tanulmányait már a Dunántúlon, Szentgotthárdon és Győrben végezte. Matematika–fizika szakos tanári diplomáját a budapesti Pázmány Péter Egyetemen szerezte meg. A második világháborút követően családjával kivándorolt nyugatra, majd 1949-ben Új-Zélandon telepedett le. A wellingtoni Victoria Egyetemen tovább folytatta tanulmányait, és doktori fokozatot szerzett. 1953-tól az Új-zélandi Meteorológiai Szolgálat munkatársa lett. A légkör ózontartalmának változását, az Antarktisz fölött keletkezett „ózonlyuk” kialakulását kutatta, az elért eredményeket számos szakcikkben tette közzé.
Ő volt az első magyar származású kutatónő, aki az Antarktiszra eljutott, és a Ross-szigeti Scott és McMurdo állomásokon töltött el két hetet. Az „ózonlyuk” megfigyelésére telepített gépek kipróbálása, az ott dolgozó személyzet betanítása volt a feladata. Mindezek mellett lehetősége nyílt arra is, hogy tanulmányozza és megcsodálhassa az örök fagy és hó birodalmát. Élményeit megörökítő naplója az érdi Magyar Földrajzi Múzeum értékes kincsei közé tartozik.
A világ egyik legtekintélyesebb ózonkutatójaként számon tartott Farkas Edit 1993. február 3-án hunyt el Wellingtonban.
