Egy emlékkép: ha szerencsénk volt, és elszabadultunk egy kicsit, hogy a vár körül bandázgassunk a többi gyerekkel, első dolgaink egyike volt megostromolni az emelvényen álló Végvári vitéz szobrát. Felkapaszkodva rá, „föntről” hallattuk a hangunkat; élveztük, ahogy vitte a szél a kiáltásokat.
Bizony, keresni kell az olyan gyulai szuvenírt, amin nem szerepel a Végvári vitéz szobra, Tóth Béla szobrászművész 1974-ben készített alkotása. De minek is keresnénk olyat? Hiszen mi nagyon is megszerettük a várvigyázó, készenlétben strázsáló lovasát.
És vajon mit tudunk az alkotójáról? Felkerestük és egy beszélgetésre invitáltuk.
Tóth Béla szobrászművész az interjú során elárulta, hogy a lovak iránti vonzalmát szüleitől örökölte, már kisgyerekként lovagolt, és lovakat rajzolt. Tehetsége a Képzőművészeti Főiskolán még nagyobb teret kapott, neves mesterek útmutatását követve fejleszthette tovább tudását. A gyulai vár előtti szobor megalkotására vonatkozó pályázat kiírásakor, 1965-ben, még nem volt 30 éves. A szobrász számára a szobor elkészítésében nagy mozgásteret hagytak, csak azt határozták meg, hogy témája lovas harcos legyen, és illeszkedjen a vár környezetébe.
A szobrászművész a vitézt nem egy meghatározott személyről mintázta, a lónak viszont a szobrász szeretett versenylova, Lucifer volt a modellje. Valójában a vitéz alakját, kisugárzását is a ló karakteréhez igazította. A lónak és lovasának szobra ránézésre statikus, szigorú téri rendben jelenik meg előttünk. A kompozícióban sok az egyenes, a párhuzamos, illetve az erőteljes átlós irányvonal és a derékszög. A szobor azonban meglepő módon, statikusságában sem hat merevnek: a művész a harc előtti pillanatot örökítette meg. Érdekesség, hogy a szobrászművésznek egy olyan fegyverzet tetszett a legjobban, amely együttesként a valóságban nem létezett, tehát a fegyverzet egyes darabjait, a páncélt, a pajzsot, a kardot különböző együttesekből választotta ki. Egyébként a végvári vitézt mintázó szobor balkezes, a mester ugyanis nem akarta, hogy a Várfürdő felől érkező látogatók elől a szobor pajzsával takarja el testét.
Valószínűleg kevesen tudják, hogy közvetlen családi köréből nem csak neki van városunkban köztéri szobra. Első felesége, néhai Péter Zsuzsa utolsó köztéri alkotása a Kohán Képtár előtt 1986-ban felállított Kohán-mellszobor. Mivel az idős mester 1980 óta Csongrádon él és dolgozik, több mint húsz szobra lelt otthonra az Alföldön; Békés megyében Gyulán kívül Gádoroson állították fel három köztéri szobrát. Az egyik legújabb alkotása, IV. Béla lovas szobra Szeged főterén tekinthető meg, ez utóbbit fiával, Tóth Dáviddal közösen készítették el.
