A Szent Vince Borrend 1991-ben alakult meg az országban elsőként oly módon, hogy nem pincegazdaság vagy nagyüzem hozta létre. Alapítói célul tűzték ki, hogy megismertessék az Alföld, szűkebben a csongrádi borvidék szőlő- és borkultúráját, segítsék a minőségi bortermelést, támogassák a kulturált borfogyasztást, és messze vigyék hírét a termőtáj szépségének, értékének. A Szent Vince Borrendnek három lovagi széke működik: a szegedi, a csongrádi és a gyulai. Névadójuk Szent Vince, aki vértanúhalála után a szőlőtermesztők és a halászok védőszentje lett. Szent Vince a kitartást és a homokon végzett állhatatos munkát testesíti meg, melynek győzedelmes gyümölcse a kiváló minőségű bor.
Régi hagyomány volt a szőlősgazdák körében, hogy Vince napján, január 22-én egy-egy szőlővesszőt vágtak, majd a meleg szobában vízbe állították, hogy a rügyek kihajtásából következtessenek a vessző s a majdani szőlő erejére. Mindehhez később vigasság is társult, ahol az előző esztendő borait fogyasztották.
Európa országaiban már a középkorban alakultak borlovagrendek, melyek a bor kultuszát éltetve egy-egy borvidék hagyományait őrizték, a lovagi erények, mint a hűség vagy a mértékletesség, gyakorlásával. A bor már ekkoriban is egészséges, sőt egészségvédő italnak számított, hiszen sokszor víz helyett is e nedűt fogyasztották, mert a korabeli, nem tiszta vizek számos betegséget okoztak és terjesztettek. A borrendek célja volt ugyanakkor, hogy vidékük borainak hírnevét tovább erősítsék.
A borrendek régen – és részben napjainkban is – termelőkből, gazdákból álltak össze, és megalakulásukat gazdasági érdekek is motiválták. Együttes erővel biztosították a minőség szinten tartását, emelését; a technológiai fejlesztéseket is könnyítette az összefogás, s nem utolsósorban növekedett általa a reklám lehetősége, amelynek segítségével több fogyott boraikból. A borrendek összetartó közösséget, sokszor baráti társaságot alkotva próbálják ma is céljaikat megvalósítani, ehhez segítséget ünnepi ceremóniájuk és külső megjelenésük nyújt. Szakmai s egyéb kiállításokon, fesztiválokon, versenyeken vesznek részt, borbemutatókat tartanak, hogy az emberek közvetlen módon találjanak rá borászaik termékeire.
A Szent Vince Borrend Békés Megyei Lovagi Székének legnagyobb rendezvénye a Várkerti Vigasságok péntekéhez kapcsolódott, igaz, ez már az idei esztendőben az ötödik a sorban, s szinte teljes egészében a megyei társaság szervezte és bonyolította le.
– A rendezvény annak a hagyománynak a megőrzése, mely a Tarhonyafesztivállal indult, ahol a boráldás és a borlovaggá ütés ceremóniája a nagyközönség előtt zajlott – beszélt Lukács Sándor, a Szent Vince Borrend Békés Megyei Lovagi Székének elnöke a rendezvényről a Gyulai Hírlapnak. – Ezt szélesítve, a programot színesítve folytattuk idén is a tradíciót, természetesen továbbra is a borrend alapelvét szem előtt tartva. Amely egyrészt a csongrádi borvidék borainak népszerűsítését jelenti, másrészt a kulturált borfogyasztást, melynek szokásait igyekszünk az emberekkel megismertetni. Az idei esztendő volt a második alkalom, amikor a Végvári Vigasságok szervezői biztosítottak számunkra lehetőséget, így a világórától indulva, látványos felvonulással, mazsorettek, huszárhintók, bor- és pálinkarendek érkeztek meg a várkertbe. A borászokhoz, a szürethez méltóan a szőlőtaposás sem maradhatott el, a nézőközönség pedig a környékbeli borokból kóstolót is kapott. A várkertben a 2009. évi zászlós- borunk, a Csongrád Bor Kft. 2007-es Cabernet Sauvignon-jának megáldása nyitotta a ceremóniát, ezt követően öt új borlovagot avattunk fel, közöttük Szerednyei Béla színművészt is, aki tiszteletbeli tagja lett társaságunknak. A borverseny díjainak átadása után közös vacsorával zártuk az estét.
Békés megye nem bortermő vidék, ezért lovagi székünk a csongrádi borvidék borainak népszerűsítését vállalta fel – folytatta Lukács Sándor. – Ugyanakkor, minthogy borlovagjaink között olimpiai mesterszakácsok vannak, nagy hangsúlyt helyezünk a gasztronómia és a bor kapcsolatára. Társaságunknak a város a Százéves cukrászda épületében biztosított helyiséget, ami munkánkban nagy segítséget jelent. Várhatóan a pénteki napokon klubtalálkozókat tartunk, ahová nemcsak a borlovagokat és hozzátartozóikat, hanem a város lakosságát is szeretettel várjuk. E nyitottsággal szeretnénk még jobban elősegíteni boraink megismerését. Az idei esztendőtől lovagi székünk a borrenden belül önálló jogi személyiségi státusszal rendelkezik, ami tovább bővíti lehetőségeinket a pályázatok és a rendezvényszervezés területén is.
A Szent Vince Borrend Békés Megyei Lovagi Székéhez csatlakozni ajánlókon, úgynevezett keresztapákon keresztül lehet, és elengedhetetlen, hogy a jelölt szeresse a bort, és vállalja, hogy a csongrádi borvidék borait népszerűsíti a társaság rendezvényein s természetesen azon kívül is. Mint minden borrend, a Szent Vince is rendelkezik sajátos ékes öltözettel, lánccal, címerrel, illetve zászlóval, így külsőségeikben a középkori lovagrendi hagyományokra támaszkodik. A bor szolgálatára szent ügyként tekintenek, amit jelmondatuk is „kőbe vés”. Ceremóniájuk az általuk képviselt borvidék történelmi és kulturális hagyományait is őrzi. A borrendek saját szabályzatuk alapján, ünnepélyes keretek között avatnak új tagokat, ám „vállat a kard” csak sikeres próba- és eskütétel után érinthet. A Szent Vince Borrend Békés Megyei Lovagi Széke minden társasági alkalommal sötét öltönyt, nyakkendőt és fehér inget visel, a ceremóniákhoz pedig hozzátartozik a díszes palást. Zászlósboruk mindig a tájegység jellegzetes, kiváló minőségű bora, amit öltözékükhöz és ceremóniarendjükhöz hasonlóan, maguk választanak.
–Az 1700-as években Franciaországban azért jöttek létre a különböző borrendek, hogy a védnökségük alá eső borokat megfelelően tudják értékesíteni az ottani gazdák. Most újból szerepe van a borrendeknek, és egyre nagyobb a jelentőségük, mert a magyar borásztársadalom sajnos egyre nehezebben tudja értékesíteni termékeit. Ennek legfőbb oka, hogy az Európai Unió szabad kereskedelme miatt külföldről gyenge minőségű borokat nagy mennyiségben hoztak be az országba. Így a magyar termelőknél, borászatoknál bent maradt a tavalyi bor jelentős része. Veszélybe került a szőlőszüretelés, és veszélybe kerülhet a magyar borászat is. A gond egyre komolyabb, ami arra sarkall bennünket, hogy nagyobb erővel karoljuk fel a borok sorsát. Igyekszünk segíteni, a célunk ugyanaz, mint annakidején a franciáké volt, amikor elindították borrendjeiket: kis sejtekben ugyan, de jobban el tudják adni boraikat a magyar termelők – zárta gondolatait múlt és jelen párhuzamával Lukács Sándor.
