Ha elbűvölte városunk, írja meg nekünk! Számoljon be gyulai utazásáról, ossza meg másokkal is szép élményeit a Gyulai Hírlap Online oldalon. Ha gyulai nyaralásáról fotót is készített, válogasson belőle nekünk, hogy még szebb legyen az emlék. A Gyulai Hírlap Online szerkesztőség e-mail címe: gyulaihirlap@gyulaihirlap.hu. Várjuk leveleiket!
Gyula, lévén három nemzetiségű város, a sok látnivaló mellett ideális helyszínül szolgált a tőlünk különböző társaink elfogadására, s ezzel alapítványunk nyári tábora számára. A 2006-ban alapított „Disznóláb” Alapítvány – a balatonfüredi sérült és ép gyermekek társadalmi integrációjáért a tevékenységét Benedek Elek egyik mesesora – „Itt a kezem, nem disznóláb!” – szellemében végzi. A kézfogással azt szimbolizáljuk, hogy kezünkben nem szorongatunk kurta pisztolyt a disznóláb eredeti jelentése szerint. Alapítványunk fő célja, hogy a sajátos nevelési igényű (SNI) és ép gyermekeknek javuljanak a kulturális, a művészetterápiás és szabadidős programokhoz való hozzáférési esélyei. Logónkban is szerepel a társadalmi integráció, melyet a művészetterápiák segítségével kívánunk elérni.
Idei kirándulásunkat abból az alkalomból szerveztük, hogy Erkel Ferenc 165 éve zenésítette meg a világszerte is legszebb dallamúnak tartott nemzeti Himnuszunkat. E kerek évforduló kapcsán jártunk július 24-31. között Erkel szülővárosában a balatonfüredi „disznólábas” gyermekekkel.
Gyula egyik kiemelkedő rendezvénye a Végvári Esték, melyet az idén már a XIX. alkalommal rendeztek meg. A három napos programban már érkezésünk napján bekapcsolódtunk. A bőség zavara fogadott bennünket látványban és műsorban egyaránt. A számos program közül a gyermekek lelkét nagyon megérintette, amikor egy kerekes székbe ülve megtapasztalhatták, hogy milyen is az, amikor valaki nem tud járni. Átélhették, hogy a tolókocsi föl is borulhat, ha nem megfelelően kormányozzák. A vásárfiáknak egyikőnk sem tudott ellenállni, mindenki talált kedvére való portékát. A három napon át a reggeltől az éj beálltáig tartó rendezvény egy nagyszabású tűzijátékkal ért véget. Ezzel ritka pillanat részeseivé váltunk, hiszen nem gyakran látható Közép- Európa egyetlen épen maradt téglavára ilyen megvilágításban.
A várat 1974. óta Tóth Béla Végvári vitéz lovasszobra „védi”. A robosztus harcos utat engedett nekünk, hogy mihamarabb a XV. században találhassuk magunkat. A korabeli stílusban felújított Vár, s benne a Vármúzeum nagy hatással volt a gyermekekre, meg hát persze miránk, kísérőkre is. Az első hazai Várszínház éppen negyven éve kezdte meg működését az ódon várfalak tövében. Mi a Várszínház Tószínpadán Mikó István rendezésében Fazekas Mihály Lúdas Matyijának zenés feldolgozását néztük meg. A Vártavon jelenleg karbantartási munkálatok folynak, s ezért a beígért csónakázás meghiúsult. Ezt a programot a szökőkutak segítségével váltottuk ki, a gyermekek itt kedvükre pancsolhattak.
Gyula egyébként is a vizek, hidak, szökőkutak, parkok, virágok városa. Nem csak nappal, hanem esti kivilágításban is gyönyörködtünk e szép alföldi városban. Természetesen a víziprogram csúcsát, a kapuit éppen ötven éve megnyitó Várfürdő jelentette, ahol a Wellness center és a hullámmedence nyerte el legjobban a füredi látogatók tetszését.
Programunk elején szerepelt Erkel Ferenc szülőházának megtekintése. Itt született 1810. november 7-én a magyar opera megteremtője, a magyar Himnusz zeneszerzője. Az emlékházban zenei aláfestéssel nézhettük végig a kiállított tárgyakat. Mindez meglepte a diákokat, hiszen múzeumokban ilyesmit nem nagyon tapasztalhattak. Megható volt, ahogy az ép és sajátos nevelési igényű tanulók is figyelni kezdtek Erkel muzsikájára, nemcsak figyeltek rá, hanem örömüket is lelték benne, például a közös éneklés során. Sok mindent elárult, ahogy a szöveget kapcsolták a zenéhez, vagy ahogy az operarészleteket már felismerték. A legnagyobb siker azonban az volt, amikor a Himnuszt méltó módon énekeltük el közösen. Az pedig már igazán csak ráadás, hogy hazafele a vonaton is dúdolták Erkel zenéit.
Hazánk legszebb városi könyvtárában, a Mogyoróssy Könyvtárban található az Erkel Társaság székhelye. A könyvtár zenemű- és hangtárában már lázas készülődés folyik az Erkel bicentenáriumra. A szülőváros nemcsak az évforduló kapcsán, hanem egyébként is kötelességének érzi az Erkelre vonatkozó irodalom teljes körű beszerzését. A könyvtárat Pusztai Tiborné barátságos idegenvezetése révén ismerhették meg a gyermekek. Az épület megtekintése után megnéztük a Légy jó mindhalálig-ot, többek között azért is, mert mi magunk is egy kollégiumban, az egykori árvaházban voltunk elszállásolva. Ma ez a Göndöcs Benedek Középiskola, Szakiskola és Kollégiumai nevet viseli. Ellátogattunk a város szélén található tanintézményébe is. Az épület, a benne uralkodó szellemiség magáért beszél. Így aztán az sem véletlen, hogy a nyár ellenére is mindenkinek tetszett ez az iskola. Olyannyira, hogy néhányan jelezték is, hogy itt szeretnének majd továbbtanulni. Ezúton is köszönjük az igazgató házaspárnak, Czirok Sándornak és Gedeon Évának az egyhetes gyulai tartózkodásunk alatti nagyon kedves vendéglátást.
A résztvevők még utazásunk előtt feladatot kaptak: Le kellett írniuk néhány mondatban Gyula nevezetességeit. Egy-egy napon az aktuális „idegenvezetőnk ” olvasta föl az aznapi látnivalót; így a városra is ráhangolódtak valamennyien, s szerepük révén a központba is kerültek. Továbbá megtapasztalhatták azt is, hogy nem is olyan könnyű a csoport figyelmét lekötni. A képzeletbeli városnézés után összehasonlítottuk a különböző felekezetek templomait, melyek közül a nagyrománvárosi Görögkeleti Ortodox Székesegyház nyerte el legjobban a fiatalok tetszését a bibliai jeleneteket és evangéliumi alakokat ábrázoló ikonosztázával. Megtekintettük a Ladics család hagyatékából kialakított emlékmúzeumot, a Ladics-házat is, mely a XIX. századi vidéki polgári világba nyújt bepillantást. Mellette található Magyarország második legrégebben működő cukrászdája, a Reinhardt-cukrászda, melyet ma már mindenki csak Százéves cukrászdaként ismer. Az 1840-ben alapított cukrászda csak nevében száz éves, belül az Erkel korabeli világ tárul elénk. Mi a nagyszalonban kóstoltuk meg a fagylaltkülönlegességeket, úgy, hogy közben Josef Hain bécsi mester által készített 37 sípos géporgona szólt. Ezután megcsodáltuk a cukrászműhely-múzeumot is.
Programjaink között szerepelt a bolhapiac és egy fazekasműhely meglátogatása is. A gyermekek „megismerkedhettek” az agyaggal. A helyi fazekas, Faragó Ágota bemutatta nekik, hogy hogyan készülnek a cserépedények és a különböző kerámia tárgyak.
A gyulai pantheon részét képezik azok a szobrok, emléktáblák, síremlékek, melyek a városhoz kötődő neves személyeknek állítanak emléket. Közülük a legjelentősebb Erkel Ferenc mellszobra, Kallós Ede szobrászművész alkotása. A szobrot Erkel özvegyének jelenlétében leplezték le még a XIX. század végén. A szobor talpazatára az alkotó a Himnusz első sorát véste föl. Egy gyulai lakostól tudtuk meg, hogy a megzenésítés évfordulójára emlékezve az idén 165 kisdiák énekelte Erkel műveit e szobornál. Erkel Ferenc nevét több intézmény is viseli, többek között az Erkel Ferenc Gimnázium és a Róla elnevezett Zeneiskola is. Szállásunktól nem messze található az a ház, melynek falán Erkel Ferencné Adler Adél emléktáblája jelzi, hogy az özvegy élete utolsó évtizedeit itt töltötte. Az özvegy a gyulai Szentháromság temetőben nyugszik. A biblioterápia során kettejük házasságára is kitértünk. Adler Adél Erkel öccsénél lakott, aki a Nemzeti Színház orvosa volt. Így ismerte Jókainét és általa a Balatonfüredhez kötödő Jókait is, aki szintén járt a gyulai házban. Jókai Mór e látogatásra (Jókai-emléktábla) így emlékszik vissza: „Ez volt életem legszomorúbb napja. 1849. augusztus 13-án nyitottam be a gyulai Erkel ház ajtaján ezzel a szóval: nincsen hazánk”. Emléktáblák, de az 1848-49-es Honvédtiszti Emlékhely is hirdeti a világosi fegyverletétel után Gyulán elszállásolt tábornokok emlékét.
A kötött programok mellett természetesen maradt idő az elengedhetetlen focira is. Füves és betonpályán is megmérkőztek egymással a csapatok. A Csigakert pedig a számháborúnak szolgált ideális terepül.
A búcsúesten megosztottuk egymással tábori élményeinket. Mindenki kapott egy tárgyi és szellemi útravalóval megpakolt ajándékcsomagot is. S közösen elfogyasztottuk azt a tortát, melyet a Göndöcs Iskola Cukrászműhelyében készítettek csoportunknak a 165. évfordulóra. Egyébként nagyon bőséges és házias kosztot kaptunk ottlétünk során. Ezt ezúttal is köszönjük a konyha valamennyi dolgozójának.
Gyulai tartózkodásunkat kisvonatozással zártuk, ahol szakszerű idegenvezetés során a már ismert adatok mellett újakat is megtudhattunk. A félórás városnézés, mely egyben búcsúzást is jelentett, azon a gyulai vasútállomáson ért véget, melyet az Alföld-Fiumei Vasútvonal részeként 1871-ben nyitottak meg.
A vonatunk hazafelé alighogy elindult a gyermekek már megszavazták, hogy jövőre is jöjjünk vissza ebbe a különleges hangulatú Körös-parti városba. Ezt a javaslatot mi annál is inkább megfogadjuk, mert jelen táborunk valójában kapcsolódási pont volt a 2010-ben esedékes Erkel bicentenáriumhoz. Köszönettel tartozunk minden kedves Támogatónknak, akik anyagi hozzájárulásukkal lehetővé tették, hogy a „disznólábas” gyermekek – akik között voltak olyanok is, akik az Alföldön is most jártak először - a Himnusz megzenésítésének évfordulóján, már idén eljuthattak Erkel Ferenc szülővárosába.
