A brit drámaíró, John Osborne 1956-ban bemutatott világhírű darabját, a Dühöngő ifjúságot vitte színpadra a Budapesti Kamaraszínház Lukáts Andor rendezésében a Gyulai Várszínház Kamaratermében.
A színdarab, melynek eredeti címe: Nézz vissza haraggal (Look Back in Anger) a beatirodalom angol megfelelőjének, a „dühös fiatalok” elnevezésű irodalmi mozgalomnak a meghatározó alkotása.
Osborne, drámájával, egy egész generáció problémáit, életérzését öntötte szavakba az ’50-es években. Az ember elszemélytelenedése, a közönyösség, a konvenciók, a merev társadalmi normák, szabályok iránt érzett ellenszenv jut kifejezésre darabjában.
A színdarab központi figurája, az örökké lázadó Jimmy Porter (Kolovratnik Krisztián) a következőképp fogalmazza meg ezt a nemzedéknyi dühöt: „Nekünk már nem marad jó, igaz ügy egy sem. Ha majd jön a nagy mennydörgés, és mindnyájan odaveszünk, hát akkor sem a régi divatú, nagyszabású eszmékért ontjuk majd a vérünket. Csupán afféle Szép Új No-köszönöm-elég-közepes-dolgokért. Körülbelül olyan céltalanul és olyan dicstelenül, mintha egy autóbusz alá léptünk volna e a járdáról.” Jimmy figurája a legösszetettebb a darabban, egyszerre érzékeny és nyers, olyan ember, aki csak szűk környezetén képes levezetni a tehetetlenségéből fakadó indulatait, akinek lázadása önpusztítóvá válik.
A színdarab cselekménye Porterék egyszobás lakásának szűk terében játszódik. A játéktér kialakítása, a színpad bal oldalán kialakított kis galéria és a szobát zsúfolásig megtöltő bútorok jól érzékeltetik a szereplők életterének beszűkülését. Redfern ezredes (Cs. Németh Lajos) lánya, az angol kispolgári családból származó, törékeny Alison (Horváth Lili) egyfolytában vasal, az egyetemi végzettségű, cukorkaboltos Jimmy és barátja, Cliff (Szűcs Péter Pál) vasárnaponként végigolvassák az összes napi- és hetilapot. Az egyhangú mindennapokba csak Alison barátnőjének, Helenának (Szőlőskei Tímea) a megérkezése hoz változást.
Osborne drámája ma is aktuális problémákat vet fel, noha napjaink társadalmi közege egészen más értelmezési keretet ad a darabnak. A Lukáts Andor által rendezett színdarab inkább az emberi kapcsolatokra koncentrál, mintsem a társadalmi ellentétekre. A Dühöngő ifjúság azokat a konfliktusokat és emberi játszmákat tárja elénk, amelyek – ha mindig más-más alakot is öltenek – átszövik mindannyiunk életét.
