A gyulai Kárpáti Zoltán elektroműszerész fejéből közel nyolc éve pattant ki az „isteni szikra”, azaz egy olyan jelátalakító rendszer ötlete, amely forradalmasíthatja a zenehallgatás élményét, hiszen ez eddig használatos pick-upökkel szemben sokkal élethűbben adja vissza a húros hangszerek hangját. A Sorsfordulóban a szerkezetről a feltaláló otthonában beszélgetett a Gyula Tv munkatársa, Varga Zoltán.
A berendezés hivatalos neve „kapacitív elven működő mechano-elektromos hangfrekvenciás jelátalakító”, ami a laikusoknak valószínűleg nem sokat mond, ezért is kértük meg Zoltánt, hogy közérthetően próbálja meg elmagyarázni, miben más ez a szerkezet, mint egy hagyományos hangszedő.
– Nagyon fontos tudni – kezdte Kárpáti Zoltán –, hogy az emberi beszéd vagy énekhang mikrofonnal élőben nagyon jól kihangosítható. Ennek az az oka, hogy a tüdőből a levegő igen nagy energiával áramlik a tüdőt mozgató izmok által a hangszalagokra, melyeket rezgésbe hoz, és a garaton, szájüregen keresztül igen nagy levegőrészecske-mozgást kelt, amelyre a mikrofon-membrán könnyen kimozdul a rezgések ütemében, így jól hangosítható.
Az akusztikus hangszereknél ez nem így van, hiszen nagyon kicsi levegőrészecske-mozgást keltenek, gondoljunk csak az akusztikus gitárra. A hegedűnél pedig van még egy probléma. A felépítésénél fogva aszimmetrikusan rezeg a két oldala, azaz egyes pontjai később jönnek rezgésbe, tehát máris kialakul némi fáziseltolás. Ha azonban ennek kiküszöbölésére felemeljük a hangerőt, a berendezés könnyen begerjed. Ez a jelátalakító azonban úgy erősíti fel a hangszer hangját, hogy ezek a mellékhatások nem jönnek létre, ezáltal – elméletileg – a hangszer füllel hallható hangját halljuk.
Persze nagyon fontos, hogy azok a művészek, akik a hangszert használják, „belülről” hogyan hallják, számukra mit nyújt az új felfedezés. A feltaláló több elismert muzsikussal próbálja közösen fejleszteni a találmányát, közéjük tartozik többek között Barbócz Sándor, a Békés Banda alapítója, és Bakné Kocsis Beáta művésztanár is jó ideje segít a találmány tökéletesítésében. A tapasztalatok alapján a muzsikus, mivel sokkal inkább a hangszer valódi hangját hallja, mint a hagyományos erősítés során, művészileg is jobban ki tud teljesedni, szinte eggyé válik a hangszerrel.
A készülék már abban a stádiumban van, hogy megkezdődhetnek a gyártás előkészületei, hiszen megtörtént a szabadalmi eljárás, és most már a finomhangolás következik. Néhány alkalommal már élesben is kipróbálták a hangszedőt, és bizony volt olyan hangmérnök, aki a fejét csóválva nézegette a hangszert, nem értvén, hogy mitől ilyen tökéletes a hangzás.
Kárpáti Zoltán célja tehát, hogy mind a művésznek, mind a zenésznek egy olyan többletet adjon, amit úgy lehetne megfogalmazni „ne a hangszer hangját halljuk, hanem magát a hangszert”.
Innentől adva van tehát a lehetőség, hogy ismét büszkék legyünk valamire mi, magyarok, csak egyet kívánva, hogy ne járjunk úgy ezzel a készülékkel, mint annak idején a Rubik-kockával.
