Népies neve: lasponya, miszpolya, noszpolya. Kései gyümölcs, termését október végén, november elején szüretelhetjük. Utóérő gyümölcs, tehát a fáról leszedve még nem fogyasztható. Ha egyszer, vagy kétszer megcsípi a dér, az sem baj, mert ebben az esetben utóérés után még édesebb lesz. A kemény, még fogyaszthatatlan gyümölcsöt szétterítve kell tárolni a padláson, vagy a kamrában. A gyümölcs a mediterrán vidékeken, Törökország keleti részén, Iránban, illetve az egész Kaukázusban honos. A Balkán-félszigeten vadon terem. Viszonylag melegigényes növény, hazánknál északabbra lévő országokban nemigen terem meg.
A növény nem igényel különösebb gondoskodást, jól tűri a hideget és a kora tavaszi fagyok sem tesznek kárt a nyíló virágokban. A betegségek és a kártevők sem okoznak kárt benne, aminek valószínűleg az az oka, hogy a növény minden része sok csersavat tartalmaz. Rendszertanilag az almatermésűek csoportjába tartozik, így az alma, a birs és a körte rokona.
Magyarországon az első írásban történő említése 1812-ből származik. Nagyobb mennyiségben Szentes és Szeged környékén termelik.
Értékes tápanyagtartalma ellenére mellőzött és ritkán fogyasztott gyümölcsünk. A gyümölcs íze jellegzetesen édes, kellemes, kissé fanyar, húsa világosbarna, az érett körtéhez hasonlóan képlékeny.
Sok élelmi rost (pektin) található benne. A pektin segíti az anyagcserét és rendbe tartja a vér koleszterinszintjét. Ez az anyag a bélbe jutva az ott jelenlévő baktériumok hatására jótékony védőréteget képez a nyálkahártyán. Hatására salakképző anyagok jutnak a bélbe, ami székrekedés esetén enyhíti a panaszokat.
Jelentős mennyiségben tartalmaz C-, és B-vitaminokat, E-vitamint, karotint. Az ásványi anyagok közül kiemelhető kálcium, kálium, magnézium, cink, mangán, vas és réztartalma. A vastartalma miatt fogyasztása vérzékenyeknek kifejezetten ajánlott. Ezen kívül még csonterősítő és gyulladáscsökkentő hatású. (A naspolyafa terméséből és leveléből előállított készítmények a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére használhatók.)
A naspolyafa kérgének főzetét a népi gyógyászatban vérzések csillapítására, a magvak főzetét pedig vesekőhajtásra alkalmazták.
Főleg nyersen fogyasztjuk, de készíthető belőle lekvár és zselé is. Nyersen fogyasztva a héját le kell húzni és a gyümölcs húsát (a magokat nem) ki lehet kanalazni. Amennyiben a gyümölcshúst rövid ideig főzzük, tovább sűrűsödik, és sült húsok mellé tálalható. Ebben az esetben értékes vastartalma jobban hasznosul a szervezetben.
Naspolyalekvár
2 kg jó érett naspolya
50 dkg nádcukor
A naspolyát váltott vízben megmossuk, lecsöpögtetjük. Lábosba tesszük, kézzel összenyomkodjuk, majd 4 dlvizet öntünk rá, és csumájával, héjával együtt addig főzzük, amíg az egész szét nem esik. Szitán átnyomjuk, és levével együtt másik edénybe tesszük. Rászórjuk a cukrot, és folytonosan kevergetve sűrűre főzzük. Forrón üvegekbe töltjük, azonnal lekötjük, és száraz gőzben hagyjuk 24 órán keresztül. Az elkészült finomságot szinte bármilyen süteményhez felhasználhatjuk.
Naspolyás muffin
10 dkg vaj
30 dkg kristálycukor
2 tojás
fél teáskanál só
46 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
2,7 dl tej
0,8 dl tejföl
15-20 db naspolya (vagy 20 dkg naspolyalekvár)
A vajat habosra keverjük a cukorral és a tojással, hozzákeverjük a tejfölt és a naspolyát. A lisztet elvegyítjük a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval, majd a vajas alaphoz keverjük, végül a tejet is hozzádolgozzuk. A muffinformákat háromnegyed részig megtöltjük a masszával, majd 160 Celsius fokon 25-30 percig sütjük.
Energia: 5802 kcal
Fehérje: 104,8 g
Zsír: 267,3 g
Szénhidrát: 727,2 g
Egészségünkre!
