A megújuló tanügy és az új nemzeti köznevelési rendszer volt a témája az elmúlt héten Gyulán megtartott konferenciának. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága és a Békés Megyei Önkormányzat közös rendezvényét a Harruckern János Közoktatási Intézményben telt házas érdeklődés fogadta. Farkas Zoltán, a megyei közgyűlés elnöke megnyitójában Benjamin Franklin gondolatait idézte: Aki úgy gondolja, hogy a tanulás drága, az próbálja ki, milyen a tudatlanság.
– 2006 októberében újonnan alakult képviselő-testülete a szakképzési rendszer teljes megújításáról döntött. A véleményük az volt, hogy a jelenlegi oktatás nem tölti be a feladatát. 2011 októberében ez az oktatási intézményrendszer olyan, amire mára rá sem lehet ismerni. A tanulás és a tudás vonatkozásában nem lehetünk mindenben elégedettek. Sok mindent megtettünk, de még többet kell, hogy amikor a diákok elhagyják az intézmény falait, minden megkapható tudással rendelkezzenek. Hangsúlyozzuk, piacképes tudást kell adnunk.
Dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere Hérakleitosz szavával szólva azt hangsúlyozta, hogy csak a változás állandó, és ezt az oktatásban dolgozók Hérakleitosznál is jobban tudják. Az oktatási rendszer állandóan változik. Vannak időszakok, amikor a változások mélyrehatóbbak és az egész rendszert áthatják. Oktatásunknak minden tekintetben mélyreható reformokra van szüksége azért, hogy a pedagógusok társadalmi és anyagi megbecsültsége növekedjen, a diákok minél használhatóbb tudást kapjanak. Nem jó, ha rövid idő alatt, átgondolatlanul zajlanak le a változások, viszont ebből következik, hogy időre van szükség, és az idő múlása bizonytalanságot szül. Ilyen időszakban minden tájékoztató fogódzót nyújt a folyamatban, és megmutatja az irányt.
Kónya István, a megyegyűlés alelnöke az egy évvel ezelőtti eseményekre emlékeztetett.
– November 26-án lesz egy éve, hogy Hoffmann Rózsa közoktatásért felelős államtitkár Gyulán járt. Egy évvel ezelőtt még koncepcióról, irányelvekről, pillérekről hallhattunk tájékoztatót. Ugyanakkor már egy-egy konkrétum akkor is megfogalmazódott: a magyarság megerősítése alapvető és szent kötelességünk. Ragaszkodni kell a hagyományos pedagógiai értékekhez, amelyek valamikor ott voltak az oktatásban, amelyek mindig is híressé tették a magyar oktatási rendszert. Nem piacként kell kezelni az oktatást. Nem mindig a piaci fogyasztóknak, szülőknek, gyermekeknek van igazuk, és nincs mindenhez joguk. Helyre kell állítani a rendet a szülők és a gyermekek kötelességeinek és jogainak terén. Vissza kell állítani azokat a lehetőségeket, amelyek a nevelést direkt módon szolgálták és szolgálják, így a kirándulásokat, szakköröket, erdei iskolákat. Azokat a közösségi helyszíneket, ahol a nevelő és a nevelt közvetlen direkt kapcsolata tantárgyi közvetítő nélkül érvényesülhet. Az új közoktatási törvény célja a rend, a munka és a pedagógusok megbecsülésének visszaállítása. Eltelt egy év a koncepció óta, hamarosan megjelenik egy törvénytervezet, amiről valóban egy hiteles embertől hallhatunk most.
Dr. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár előadásában többek között a pedagógusi életpályamodell felállításáról, az Új Nemzeti Alaptanterv tartalmáról és a változó munkaidőről beszélt. Hangsúlyozta, vissza kell állítani a pedagógusok társadalmi elismertségét, és rendezni kell az anyagi hátteret is.
– Aki 20 évvel ezelőtt volt pedagógus, az tudja, akkor is voltak változások, csak nem olyan gyorsan, mint most. Amilyen gyors iramban változik a világ, úgy kell nekünk is változni, de óvatosan kell változtatni. Amikor most reformról beszélünk, másra kell gondolni, az eredeti értelmét kell elővenni, kicsit visszaformáljuk, feje tetejéről a talpára állítunk néhány jelenséget. A rendszerváltozást megelőzően nagy piros luftballonban éltünk. Mikor kidurrant, és kiszabadultunk, ugyan megismertünk új tananyagokat, módszereket, de a piros lufi cafatkái ránk ragadtak. És néha azt érezzük, valami elveszett körülöttünk, valamiből csak emlékek, darabkák maradtak. A szabadsággal szétesett a köznevelés rendszerszerűségének számos olyan rendszereleme, ami minden civilizált társadalomban a köznevelés alapját képezi. Ilyen például a tantervi szabályozás kérdése és ilyen a szakmai ellenőrzés kérdése is. Nekünk mind a kettőről rossz élményeink vannak. Az egészséges egyensúlyt kell visszaállítani, hogy működő nemzeti, állami köznevelésben közös érték uralkodjon. Amikor államosításról hallanak, az azt jelenti, hogy a köznevelés állami feladat. Az állam jogszabályokkal a gyermekeket és családokat arra kötelezi, hogy részt vegyenek a közoktatásban. Ezzel szemben az állam nem szerepel a rendszerben, mint a közszolgáltató szolgáltatója. Sajnos ma Magyarországon az államnak semmi beleszólása nincs abba, hogy ki mit csinál az iskolákban, ki milyen tankönyvet fizet ki vagy nem, mit és hogy rendel, kihez és mihez jut, kihez és mihez nem. Az elvárás és a közszolgálat között nagy a kontraszt. Egységes színvonal felé, felfelé kell segíteni. Finanszírozási szempontból ennek 3 200 önkormányzat magára hagyva képtelen eleget tenni. Az állam az iskolákat nem hagyja magára, hanem átlagos szintre emeli azokat.
Az államon kívül a főszereplő a pedagógus. Az egészségügyben dogozók és a pedagógusok társadalmi és pénzügyi presztízse elképesztő helyzetben van. A pedagógus életpályamodellben leírtak visszaállítják mindkét pillért. Az életpályamodell a társadalomnak és pedagógusnak is tükröt állít. A huszonkét órás munkahét helyett 32 órát kell az intézményben tölteni, mindez világos feltételeket teremt és világos javadalmazást ad. Minőségi követelmények vannak, ellenőrzött munka, nem több, mint eddig, csak megfoghatóak. Megfogható, leírható, egységes, munkaidőben gondolkodó, társadalomnak is felmutatható, de ugyanolyan munkát takaró berendezkedésről van szó. Felzárkóztatással, szakkörökkel, napközivel. Civilizált világban nincs tartalmi szabályozás, csak fejlesztési követelményekről beszélnek. Fontos a kompetencia alapú oktatás, bár egy ideje inkább az ismeretközlés felé mentünk el. Viszont a NAT-ban nincsen tanterv, amivel most kiegészítjük azt. Sajnos nincs kötelező érvényű szabályozás arról sem, hogy mi van a tankönyvekben, nincs meghatározva a tananyagminimum. Az iskolákat kötelezni kell a minimum tananyagra, már ha megköveteljük, hogy a gyerek iskolába járjon. Erre kerettantervek épülhetnek. A kerettantervi rendszer modulokból áll majd, minden iskola 10 százaléknyi mozgásteret kap arra, hogy többet és mást is taníthasson az átlagnál. Ilyenek a gazdasági ismeretek, a fogyasztóvédelem, a családi életre nevelés.
Ezzel a kiegészítéssel ellenőrizhetővé válik a munka, és az intézményvezető is segítséget kap, szakmai visszajelzések is érkeznek általa. Megszűnik a normatív finanszírozás, csak a 32 órával kell elszámolni egy normális fizetésért cserébe.
A novemberben benyújtásra kerülő törvénytervezet 2012 szeptemberében lép életbe, és 2014-ig négy ütemben hajtják végre – hangzott el a fórumon.
