Napjainkban mind nagyobb érdeklődés övezi a gyulai Nádi Boldogasszony és a máriaradnai búcsújáróhelyet, ahová a katolikus hívők évről évre egyre nagyobb számban zarándokolnak el.
Máriaradna, ahová a gyulai hívek több mint két évszázada elzarándokolnak, a magyar Mária-kegyhelyek egyike. Ferences temploma híres búcsújáró hely. Kegyképe, egy Skapulárés Szűzanyát (kármelhegyi Boldogasszonyt) ábrázoló színes papírkép, amely 1695-ben egy török betörés alkalmával a törökök által felgyújtott, a Szűz Máriának szentelt fakápolnából csodálatosan megmenekült. A kápolnát újjáépítették és 1756-ban kolostort is emeltek mellé. A kegyhely a 18. század első felében pusztító pestisjárványok megszűnése kapcsán vált messze földön híressé. A ma álló ferences rendház 1707–1727 között, a templom 1756–67 között épült. A két torony 1911-ben nyerte el mai formáját. VI. Pius pápa 1776-ban adott búcsúkiváltságot Máriaradnának.
A radnai kultusz magyar jellegét az erdélyi Szent István-provincia magyar ferencesei hősiesen őrizték és őrzik ma is. 1992. március 25-én II. János Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor” rangra emelte.
Máriaradna és Gyula kapcsolatára kevés forrás található. Ezek adatai alapján mégis megállapítható, hogy a gyulai római katolikus hívek már a 18. századtól kezdve jártak a radnai búcsúba. „A gyulaiak pünkösd ünnepén zarándokoltak Radnára, 1780-ig papjaik, minden valószínűség szerint a Gyulán működő ferencesek is elkísérték a Szentháromság-kápolnától induló búcsús menetet”– írja a Gyulai Római Katolikus Plébánia Historia Domusa.
1896-ban a gyulai németajkú katolikus hívek kálvária stációt (szoborfülkét) állítottak Radnán a következő felirattal: „Alapították A B.– GYULAI RÓM. KATH. HÍV S PEDIG: a NÉMET AJKÚAK 1896 ÉVBEN”.
Visszaemlékezések szerint 1920 előtt is pünkösdkor gyalogosan zarándokoltak el a hívek e búcsújáró helyre, amely akkor még Magyarország része volt.
Más adatok alapján azonban augusztusban (is) volt máriaradnai zarándoklat. A gyalogos út két napig tartott, útközben „házakhoz bekéretőztek, úgy aludtak néhány órát, egy ágyban többen”. A lovas kocsin abrak és széna is volt, és amíg a lovakat etették, a zarándokok maguk is étkeztek. A tisztálkodást az útszéli kutaknál ejtették meg. A zarándoklat augusztus 16–19-ig tartott. Az induláskor a magyar káplán a vágóhídnál lévő keresztig kísérte őket. Az érkezés után, augusztus 20-án, ünnepi szentmisén vettek részt.
Ezt támasztja alá az Országos Katholikus Szövetség 1927-ben, Apor Vilmoshoz intézett levele is, amelyben közölték, hogy ezentúl a gyulaiak az augusztus 15-i radnai búcsú helyett Budapestre, a Szent Gellérthegyi Sziklatemplomba, mint Nagyasszonyunk kegyhelyére zarándokoljanak. Ennek ellenére 1932. szeptember 8-án báró Apor Vilmos plébános vezetésével 478 hívő utazott különvonattal Máriaradnára.
1996-ban egy világi és egyházi személyekből álló küldöttség látogatott Gyuláról Máriaradnára a százéves kálvária stáció újraszentelésére, melyet a Gyulai Német Kisebbségi Önkormányzat újíttatott fel, s ahová ekkor egy fából készült szobor és egy emléktábla is elhelyezésre került. 2000-ben a jubileumi szent évben a gyulai római katolikus egyházközség egy csoportja egyházmegyei zarándoklatot szervezett a kegyhelyre.
2008. június 20-án a németvárosi katolikus hívek kérésére a K. Schriffert Hagyományőrző Kör 32 fővel látogatott el Máriaradnára, ahol háromnyelvű (magyar, német, román) szentmisén vettek részt. Ebben az évben is, 2011-ben több gyulai hívő utazott el a szeptember 8-i Kisboldogasszony-napi radnai zarándoklatra, mintegy felelevenítve a régi hagyományt.
