Czigler Mihályt (†1847) módos gyulai polgárnak ismerték: 1839-ben egy kertes zsellértelke volt, ami a rajta lévő épületekkel 1200 forintot kóstált, a jó állapotú, kétkerekű szárazmalmát 4500 forintra becsülték. Ezen felül további 550 forint értékben stájer- és parasztkocsival, felszerszámozott lovakkal és szarvasmarhákkal rendelkezett. Számottevő bevételre tett szert mint gyulai kőműves és pallér, valamint az Arany Korona bérlője, vendégfogadósa is. Bátyjához, az elismert építőmesterhez, id. Czigler Antalhoz (1767–1862) hasonlóan nemcsak Békés vármegyében működött, hanem a megyehatáron túlról is több megbízást kapott. Magánszemélyek és városi, megyei elöljáróságok, uradalmak számára egyaránt dolgozott, hidakat emelt és javított, lakó- és melléképületeket falazott fel, tatarozott. Egyik, fivérével közös munkája a mehádiai Herkulesfürdő kivitelezéséhez kapcsolódott.
1839-ben a váradolaszi Apolló szálló vendégei azt híresztelték a gőgös, főnemeseket utánzó viselkedése miatt bárónak titulált Czigler Mihályról, hogy amúgy sem lebecsülhető bevételeit hamiskártyázással egészíti ki. Kiderült az is, hogy Czigler már az 1830-as évek elején kihasználta a magyargyulai jegyzővé megválasztott Huszka Mihály fiatal, éretlen gondolkodását, és a Koronában tartott kártyapartikon éveken át rendszeresen elnyerte tőle kevéske pénzét. Az akkori csalárd trükkökkel a Békés vármegyei kancellária írnokai mindannyian tisztában voltak. Czigler üzelmeiben segítőtársra is akadt, kezdetben Kaczvinszky Sándor gyulai uradalmi írnokkal ült kártyaasztalhoz a Korona biliárdszobájában. A könyökük alól kiszedett kártyákkal csapták be játszótársaikat, máskor derékfájást színleve cseréltek lapot, a gyengén látó Czigler Mihály pedig mindig pápaszemet tett fel, ha jegyzett kártyával játszott.
A csalfa játékok általában szombaton és vasárnap folytak a Koronában – egy alkalommal még karácsonyeste is ütötték a lapot –, legtöbbször makaóztak, időnként ferblit és halbert játszottak. A nyereményvágytól hajtva az építőmester egy idő után már nemcsak Gyulán, hanem Váradon, Aradon is feltűnt a cinkelt lapokkal, és négy fiatal zsidó házaló-kereskedővel szövetségben vezetett félre másokat. A hírhedt hamiskártyásokból álló kompánia legdörzsöltebb tagja a Rotschild álnevet használó Neuner József volt, ellene a brünni hatóságok is körözést adtak ki, később gyilkosság és egy békési aranyműves kirablása miatt is gyanúba keveredett. Röviddel letartóztatása után mint szökött rabot kerestették, a gyulai tömlöcből 1839. július 2-án illant el és Váradra menekült. A megszerzett haszonból a legnagyobb részesedés – így a Neuner által elnyert nyereség fele is – mindenkor Cziglert illette meg. A cinkosok 1838 októberében 600 váltóforinttal károsították meg Kovács János körösladányi plébánost, az utolsó játszmán, a Koronában adott szokásos bál alkalmával, 1839. január 20-án Omaszta Istvánt 2000 forint örökségétől, Huszka Mihályt állítólag 12 000 forinttól fosztották meg. A hamiskártyás banda végzetét a sorozatos nyerés okozta, ami a megyei írnokoknak szúrt szemet, s ugyancsak sokaknak feltűnt Czigler Mihály Neunerrel ápolt szoros barátsága. A Koronában annyi jegyes kártya fordult meg kézen-közön, hogy még a pipagyújtásra használt összecsavart papírszeletet, a fidibuszt is hamisított kártyából vagdalták. Czigler odáig jutott, hogy saját rokonait is rászedte, sógorát, Bayer Józsefet kétszer fosztotta ki, de Aradon lakó unokaöccse, ifj. Czigler Antal (†1872) kártyapénzét szintén elnyerte.
A nagy leleplezés után a peres irományok sokasága, a számtalan tanú meghallgatása miatt az ügy kivizsgálása elhúzódott: a vád felállításával a felperes tiszti ügyész két és fél hónapig foglalatoskodott. A megyei büntető törvényszék az elsőrendű vádlott Czigler Mihályt korosabb voltára – 56 éves volt ekkoriban – és a „műveltebb osztályba tartozása” miatt két hét áristromra és 50 pengőforint lefizetésére ítélte, tettestársaira egy hónap és egy év közötti börtönbüntetést szabott ki.
